A templomhalmi ásatás újraírta Félegyháza középkori történetét
Képgaléria
A Templomhalom – mint a neve is utal rá – a középkori Félegyháza templomát és temetőjét rejti, amit körülölelt a település.
– Kevés írásos emlékünk van az egykori Félegyházáról: mindössze két forrás tesz róla említést: 1389-ben és 1424-ben Feelegyhaz illetve Feleghaz alakban szerepel az okleveleken. Késő középkori jelentőségét mutatja viszont, hogy Lázár deák 1520 körül készült térképén ábrázolva van, Feledhaz néven – emlékeztet Rosta Szabolcs régész, múzeumigazgató, amikor arról érdeklődöm: milyen új ismeretekkel gazdagította a város ismert történelmét a templomhalmi ásatás. Megtudom tőle azt is, hogy először 1951-ben, Bálint Alajos folytatott régészeti ásatást a templom körüli temetőben, majd 2008-ban újrakezdődtek, és azóta is folynak a feltárások. Eközben számos új adattal gazdagodott Félegyháza középkori története, melyek közül az egyik legfontosabb megfigyelés, hogy – a korai sírokból előkerült pénzek szerint – a templom körüli temetőt már 1100 körül használták. A XI. században templom is állt ezen a helyen, ami nagy valószínűséggel tűz martaléka lett a tatárjárás idején. Később, az 1300-as években, gótikus stílusban építették újjá, az 1400-as évek elején pedig ismét átépítették és bővítették (ekkor érte el a templomhajó 22 méteres hosszát). A nagy sáncárkot betemették, és kő kerítőfalat emeltek a templom köré. Félegyháza 1500 körül már tekintélyes, „mezővárosiasodó” település. Fejlődését 1526-ban a török hódítás töri derékba. Ezt követően csaknem 200 éven keresztül áll a templom a puszta közepén.
– A török hódoltság alól felszabadult város újratelepítői a legkézenfekvőbb megoldást választották az építkezéshez: a nagy, gótikus templom köveit használták fel az első kőépületekhez (például Óplébánia, Constantinum). A sokáig érintetlen halom első pusztítását az 1920-as években szenvedte el, amikor a Járásbíróság építéséhez elkezdték elhordani az északi részét. A II. világháborúban lövészárkokat vágtak bele, majd – az 1980-as években – a déli felén indult meg az illegális homokbányászat. Ez olyan méreteket öltött, hogy mire a közismert, három kisgyermek halálát okozó tragédia véget vetett a sorozatos bolygatásnak, már végleg megsemmisült a templomterület, és a középkori temető jelentős része is. Így például a torony és a sekrestye helyzetére, nagyságára vonatkozó kérdések vélhetően már örökre nyitva maradnak – mondja a szakember.
Először a 80-as években, majd újra és újra felmerült az időközben illegális szemétlerakóvá silányult terület emlékparkká alakításának gondolata, de a kezdeményezés mindig elhalt. Mint Rosta Szabolcs felidézi: 2007 környékén indult meg az ásatás, és ezzel párhuzamosan elkezdődött a dombkörnyéki szántóföld telkesítése, és a tulajdonviszonyok rendezése is (a 9 hektáros területnek ugyanis száznál több tulajdonosa volt). Az akkor megfogalmazott két cél máig változatlan. Ebből az egyiket – Kiskunfélegyháza hiteles középkori történetének feltárását – a 2008 óta tartó ásatások jóvoltából sikerült teljesíteni. Dongó József, a Bankfalu képviselője szorgalmazta a terület rendezésének elkezdését, amire most egy pályázat segítségével – amihez a város önkormányzata biztosította az önrészt – lehetőség nyílik.
– 4,4 millió forintot nyertünk a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán a feltárások folytatására, valamint az emlékpark kialakítására. Ez az összeg elég lesz arra, hogy feltárjuk a temető újabb részleteit, a feltárt és rekonstruált terület körül pedig emlékparkot alakítsunk ki. Egy rönkhidat tervezünk átvezetni az árok felett, visszaállítjuk az erődrendszer egy részét, és néhány feltárt elem felhasználásával a gótikus templom néhány kisebb részletét. A parkolók kialakítása mellett talán még némi tereprendezés és füvesítés fér bele a költségvetésbe. A munkálatokat szeretnénk az idén befejezni. Mindez azonban csupán egy részét érinti az 1,7 hektáros területnek, ahol még sok minden megvalósulhat a szabadidőparktól a focipályán, szabadtéri színházon át a játszótérig, a városvezetés döntése szerint.
Tóth Timea
