Elbúcsúzott a közjegyző
Klárika született félegyházi. Úgy vallja, köztiszteletben álló bőrkereskedő édesapjától tanulta-örökölte emberszeretetét. Szerény környezetben, de nagy szeretetben, szoros családi kapcsolatok védelmében nőtt fel három leánytestvér egyikeként. Latin-magyar szakos tanárnak készült, de mivel abban az évben nem indult latin szak az egyetemen, a jogra jelentkezett, és ez jó döntésnek bizonyult.
Friss diplomásként 1971-ben a félegyházi ügyvédi munkaközösségbe került ügyvédjelöltként, s miután 1973-ban leszakvizsgázott, 2003 év végéig ügyvédként tevékenykedett. S bár nagyon szerette a munkáját – főleg polgári, családjogi ügyeket vitt – a közjegyzőség még jobban vonzotta.
– 2003 tavaszán értesültem arról, hogy Félegyházán még egy közjegyzői helyet kívánnak létesíteni, és miután megpályáztam és megnyertem az állást, 2004. február 6-án letettem a közjegyzői esküt. Azóta is töretlenül végzem ezt a munkát – idézi fel derűs szemekkel a kezdeteket Klárika.
– Az első időszak nem volt könnyű. A közjegyzői munka rendkívüli precizitást igényel. Tévedni nem lehet, hiszen a közjegyzői okiratoknak olyan plusz ereje van, hogy azok közvetlen végrehajthatók. Ebből adódóan szigorú alaki és tartalmi követelményeket kell szem előtt tartani. A hagyatéki ügyek, és az okiratok készítése és hitelesítése mellett a későbbiekben a fizetési meghagyásos eljárás és azon okiratok végrehajtási záradékkal való ellátása tette ki a munkánkat, amelyeket mi készítettünk. Így visszatekintve sem tudok különbséget tenni a különböző tevékenységek között, mert mindegyiket a legnagyobb odaadással, a legjobb szívvel és tudással végeztem. Hálás vagyok munkatársaimnak a pontos munkájukért, hűségükért, kitartáskért! Köszönöm dr. Csonka Péter volt helyettesem – aki utódom lett – utolsó négy évben nálam végzett lelkiismeretes, segítő munkáját!
Tóth Timea