Eldúdolta népe életét, a magyar búzamezők énekét
„Kis vályogház, megroskadt nádtető, mint annyi más, innét indult el Ő, a szűcs fia, a sápadt, halk szavú, s a halhatatlanságig ért az út. Szűcsök, takácsok népe küldte őt, hogy szép szavával szője a jövőt. És eldúdolta népe életét, a magyar búzamezők énekét.” Ezekkel a gondolatokkal kezdte köszöntőjét Móra Ferenc születésének 137. évfordulóján, a szülőház udvarán rendezett megemlékezésen Kapus Béláné, a Móra Ferenc Társaság ügyvezető elnöke.
A köszöntő után a társaság tagjai Móra szépirodalmi, újságírói és régészeti munkásságát idézték egy-egy írásának felolvasásával. Az író életének fő mozgatórugója családja volt. Szeretett lányához, a 19 éves Pankához szóló levelét dédunokája, Vészits Andrea olvasta fel. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Jenes Györgyné, Móra István dédunokája is.
A felolvasásokat követően a városvezetés, a Móra Ferenc Társaság, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, a Móra Ferenc Művelődési Központ, a Kiskun Múzeum és az MSZP helyi szervezetének képviselői helyezték el koszorúikat a szülőház falán, illetve a Móra téri szobornál.
s. r.