Helyi hírek 2016. augusztus 5. 09:00

Keze nyomát viseli Félegyháza

Képgaléria
Keze nyomát viseli Félegyháza
Kivételezett helyzet, amikor egy hivatás szolgálatában töltött fél évszázad után az ember lépten-nyomon találkozhat alkotó munkájának kézzelfogható eredményeivel. Ugyanakkor nyomasztóan nagy felelősség is, ami élethosszig tartó, kérlelhetetlen fegyelmet követel. Elvégre a legapróbb részleteknek is időtállónak és hosszútávon vállalhatónak kell lenniük. Szurmik János erre a szellemiségre törekedett építőipari kivitelezői pályafutása során, amely éppen 50 esztendővel ezelőtt indult. A szakembert – akinek keze nyomát Félegyháza-szerte középületek és családi házak tucatjai viselik magukon – erről a termékeny életútról kérdeztük.

– Pitvaroson születtem, 1966-ban végeztem a szegedi technikumban. Az akkori BÁCSÉP ösztöndíjasaként Kecskeméten voltam már nyári gyakorlaton is, majd a DUTÉP-hoz kerültem. Építésvezetőként kezdtem, és nagyon sok feladatot kaptam Félegyházán. Akkoriban épült a szakmunkásképző kollégiuma és tanműhelye a Kossuth utcán, a Petőfi lakótelep, néhány óvoda és bölcsőde…  Gyakorlatilag én képviseltem a céget a városban a tervegyeztetéseken és más hivatalos ügyekben, így az évek során sikerült kiépíteni egy jó kapcsolatrendszert. Amikor a rendszerváltást követően átrendeződtek a dolgok, és a céget feldarabolták, én családi vállalkozásban folytattam tovább a tevékenységet.

– Időközben félgyházi lett?

–. Sokat dolgoztam Félegyházán és Kecskeméten is, de 1973 óta itt élek. Jászszentlászlói lányt vettem feleségül, itt telepedtünk le és alapítottunk családot, Félegyháza ma már az otthonom. 9 éve nyugdíj mellett dolgozom, a munkában töltött idő fele állami, fele saját magáncégemnél telt. Részt vehettem a kecskeméti megyei kórház, a Granada Hotel, a Máltai Szeretetszolgálat Matkói úti központjának építésénél, Félegyházán büszke vagyok többek között a gimnázium új szárnyára, vagy a nemrégiben felépült Törpi Bölcsire. A környékben is sokat dolgoztunk, nemrégiben Pálmonostorán a tornaterem és az óvoda bővítése fűződött a nevünkhöz. A legtöbb helyen generálkivitelezőként volt jelen a családi vállalkozás. 1982 óta építőipari szakmunkásokat is vizsgáztatok.

– A rendszerváltást követően rengeteg építőipari cég alakult, kevés van azonban, amely napjainkig töretlenül dolgozik. Mi a titka az ön vállalkozásának?

– Jelenleg 25 fős a saját létszámunk, emellett foglalkoztatunk alkalmanként bedolgozókat is. A válságos időket többek között azért tudtuk túlélni, mert kevés az adminisztratív dolgozó. Ennek persze az az ára, hogy sokszor magam írom az árajánlatokat, a pályázatokat, viszont így a gazdálkodás minden szegmensére rálátok. Kezdetektől elköteleztem magam a korszerű anyagok és a gépesítés mellett, és mindig nagy figyelmet fordítottam saját magam és az embereim szakmai fejlődésére. Emellett a kapcsolatépítés is központi szerepet tölt be, és persze kell még egy nagy adag szerencse is!

– Ki viszi tovább a családi vállalkozást?

– Három fiunk közül Attila lett építészmérnök, vele együtt dolgozunk most a vállalkozásban. Két másik fiam informatikus, az egyik jelenleg Berlinben van, a másik jóvoltából pedig egy nyolc hónapos unoka szépíti meg a mindennapjainkat. Feleségem nyugdíjas pedagógus.

– Mit csinál egy építész, amikor pihen?

– Szeretem aktívan tölteni az időt, szívesen végzek fizikai munkát. Amikor középvezető voltam, egy-egy hétvégén elmentem az emberekkel dolgozni, így tudták, hogy amit kérek, azt meg is tudom csinálni. Szívesen barkácsolok, örömmel készítek egyszerűbb szekrényeket, korlátokat. Emellett a családom körében töltött idő tölt fel.

Tóth Timea

 

Kövessen minket a Facebookon is!