Amikor „nem lehet permetezni”

Egy érdekes eszmecseréről számolok most be. Nemrégiben találkoztam egy kedves, olasz szaktanácsadó kolléganőmmel, Serena Ruisivel. Úgy gondolom, hogy minden kertbarátnak és profi kertésznek hasznos információval szolgálhat az olaszok megoldása.

Látva a termésektől roskadozó gyümölcsfákat és a „kirobbanó formában lévő” zöldséges kerteket azon gondolkodtam, milyen lehetőségeink vannak, ha akkor betegszik meg a növényünk, amikor már nem lehet permetezni? Édes a cseresznye és roppanó, piros a paradicsom. Serenának feltettem a kérdést, mire nem is késlekedett a válasszal: olaszos őszinteséggel kinevetett! Mielőtt teljesen zavarba jöttem volna, a részleteket firtatva védekeztem...
Serena elmondta, hogy az olasz gazdák vörös és barna algakivonatokat használnak ezekben a kritikus helyzetekben.
A növény belső védekezési mechanizmusait serkentve közel 80%-os hatékonysággal küzdik le a moníliát, a botrítiszt, de a lisztharmatot és a peronoszpórát is, nem beszélve a paradicsomvészről és számos bakteriális betegségről. Ezeket a készítményeket Olaszországban főként a nagy felületeken termesztő, kémiai növényvédelmet is folytató termelők alkalmazzák, mert hatékonyak, de biztonságosak egyszerre.
Egyébként azt, hogy mennyire mérgező egy permetszer, nagyban befolyásolja az is, hogy hány kilós emberről (vagy állatról) van szó. Lehet, hogy egy 120 kg-os felnőttnek meg sem kottyan az, ami a gyermekeknek már halálos dózis is lehet – mondta Serena.
Miután így „kiokosodtam”, megkérdeztem, hogy üzen-e valamit a magyar termesztőknek?
Serena véleménye szerint: az ember- és állatbarát növényvédelem nem pénzkérdés. Magyarországon, – ahol mindenhol iható és finom a vezetékes víz is – felesleges mindenféle színes vagy színtelen, sokszor egészségtelen palackozott folyadékokra költeni. Az ezekre költött összeg töredékéből már lehetne méregmentes növényvédelmet folytatni és egészséges gyümölcsöt, zöldséget a magyar asztalokra tenni.