Félegyházi evezős a Paralimpián
A 35 éves Lőrincz Krisztina tizenegy éve kerekesszékhez kötött, 10 éve sportol. Kitartó munkájának gyümölcse most végre beérhet a Paralimpián. Krisztina májusban tudta meg, hogy szabadkártyát kapott, ami azt jelenti, hogy részt vehet az idei ötkarikás játékokon.
– Kettős érzéssel fogadtam a hírt, mert szerettem volna úgy kijutni Rióba, hogy kvalifikálom magam, de azért nagyon örülök a lehetőségnek. Jó tapasztalatszerzés lesz a következő Paralimpiára. A tavaszi pótkvalifikációra nagyon készültem, de arról lecsúsztam. Utána el is engedtem az olimpia gondolatát magamban. De a vezetőség úgy látta, hogy nagyon jó esélyekkel indulok a szabadkártyáért, ezért benyújtották az igényt. Így az elmúlt három hónapban gőzerővel készültem a versenyre, amihez minden támogatást megkaptam az egyesületemtől és a szövetségtől is – nyilatkozta a Petőfi Népének a parasportoló. Krisztina arról is beszélt, hogy mivel alig három éve űzi ezt a sportot, nem számít kiugró eredményre. Úgy véli, az „A” döntőbe nem fog továbbjutni, de a „B” döntő mindenképpen meglesz.
– Számomra a sport egy eszköz, mivel az egyedülálló kerekesszékes élet jó kondit igényel, és plusz kilókat sem szeretnék felszedni. Persze emellett fontos az is, hogy ha már csinálom, akkor mindig jobb eredményt mutassak fel. Ezért újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé – tette hozzá az evezős, aki őszintén beszélt arról is, hogy úgy érzi, a parasportolók még mindig háttérbe szorulnak az egészséges sportolókkal szemben. Szerinte akadálymentesítés területén is gyerekcipőben járunk. Ugyanakkor azt látja, hogy társadalom egyre elfogadóbb a sérült emberekkel szemben. Ám ehhez az is szükséges, hogy a sérült emberek hozzáállása is pozitív legyen – hangsúlyozta.
Krisztinától azt is megtudtuk, az evezés mellett másik nagy szerelme a wakeboard. Kerekesszékes sporttársaival tavaly létrehozták a Diswake Mozgássérült Wakeboard Sportegyesületet (Diswake SE), ahol minden sorstársukat szívesen fogadnak. Honlapjukra kattintva (www.diswake.hu) bárki bepillantást nyerhet abba, hogy milyen vagányul és milyen magas fokon lehet ezt a sportot székben ülve is űzni. Balesete után egy hónappal már a kötözőben államvizsgázott.
Krisztina 2005-ben, 24 éves korában szenvedett autóbalesetet, ami örökre kerekesszékhez kötötte.
– Lehetett volna rosszabb is, ezen már fölösleges filózni. Elfogadni nem tudom, de megtanultam együtt élni vele. Persze voltak és vannak is hullámvölgyek az életemben, de mindig arra törekszem, hogy ne uralkodjon el rajtam az elkeseredés. A balesetem után egy hónappal már a kötözőben államvizsgáztam. Az volt a célom, hogy mielőbb önálló életet élhessek. Mivel mindig is mozgékony ember voltam, a sport segített az önbizalmam helyreállításában. Mindazonáltal a balesetem után előnyömre vált az is, hogy akaratos és makacs ember vagyok. Ennek is köszönhetem, hogy ma már kerekesszékesen is teljes életet élek. Több sportágat is kipróbáltam, alpesi síelésben a világranglista 27. helyén álltam. Biatlonban is számos bajnokságot megnyertem, de edző híján azt kénytelen voltam abbahagyni. A véletlen sodort az evezés felé, ahol rövid idő alatt sikerült kimagasló eredményeket elérnem. Tavaly hatodik lettem a paraevezős egypárak B döntőjében, így a 12. helyen végeztem a világbajnokságon – részletezte Krisztina, aki azt is elárulta, hogy amikor nem sportol, HR asszisztensként dolgozik, illetve felnőtteknek olasz nyelvet tanít. Krisztina ugyanis a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett matematika-fizika-francia szakon, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett olasz Mesterképzést. Ösztöndíjjal Franciaországban is tanult, sőt később Belgiumban is tanított.
Fotó: Magyar Paralimpiai Bizottság
