Pihenőtér
Képgaléria
- Évekkel ezelőtt közelről találkoztam a vaksággal, megdöbbentett és megérintett. A vak gyerekek megismertették velem a tapintás varázsát, megmutatták, mennyi finomságot képes befogadni, leolvasni a kezünk. Azóta próbálok látni a kezemmel is, megérteni magát a nemezt, és kifejezni vele mindazt, amit általa eddig megtanultam. Frissítő élmény nap, mint nap felismerni és tapasztalni az anyag-hordozta energiákat. Munkáimban az archaikusságot, valami ősi bölcsességet szeretnék felidézni, úgy, hogy a mindennapi létünkbe beépülve, a föld, a természet, az ünnep erejét hordozzák, és használójuk, tulajdonosuk számára kapaszkodót, belső biztonságot adjanak. Motívumaimat egyetemes történetünkből, a földből, a vízből, a fákból és más útjainkból gyűjtöttem össze. Jelképek, amikben magamra találok, magamat hordozom, részben néprajzi jellegűek, részben a művészet különböző rétegeiből bukkannak fel. Azt hiszem földközelben élek itt a XXI. század elején, egy újraéledő technikán gyakorlatozva végig a nekem szánt ösvényeket – írja magáról bemutatkozásában a pécsi iparművész.
