A kitüntetésért nem tettem én semmi különlegeset, tanítottam és dolgoztam
A kitüntetést követően, már az iskolakezdés előtti napokban beszélgettük Mariannával. Éppen az osztálytermekben dolgoztak kollégáival közösen. Lelkesen díszítették, csinosították a termeket, és persze a gyerekek fogadásának részleteiről is szót váltottak. Óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy miközben a hírekben az oktatásügy számos nehézségéről lehet hallani, a pedagógusok hittel készülnek az új tanévre. Honnan ez az erő, kérdeztük az érdemkereszt újdonsült tulajdonosát.
- Ez a lelkesedés bennünk van, akármi is történt, történik körülöttünk. A gyerekek mosolya, egy-egy kedves szó mindent feledtet. Van, hogy gondterhelten jövünk be reggel, de az ő örömük, hálájuk mindenen átsegít bennünket.
- Miért döntött úgy, hogy ezt a hivatást választja?
- Én kiskorom óta tanító néni szerettem volna lenni. Ezt az elképzelést megerősítette bennem, hogy volt egy kedves tanító nénim – persze több is – de Kovács Kati néni ráadásul a szomszédunk is volt. Ő adott nekem példát. Figyelemmel kísérgette az utamat, a továbbtanulásomat is. Miatta lettem pedagógus. A gimnázium elvégzése után Kecskemétre, a tanítóképzőbe jelentkeztem. A diplomám megszerzése után az a szerencse ért, hogy a Dózsa György Általános Iskolában kezdhettem el a munkámat Vőneki Ottó igazgató vezetése alatt. Először napközisként dolgoztam, utána 3-4. osztályokban tanítottam, majd lehetőségem nyílt az 1-2. osztályosok nevelésére, és itt ragadtam. A kitüntetésért nem tettem én semmi különlegeset, tanítottam és dolgoztam - mondta szerényen a pedagógus.
s. r.