Védelem és biztonság a kiszolgáltatott helyzetben
Itt élni sok kompromisszummal, lemondással, alkalmazkodással jár: osztozkodni kell a közös fürdőn, a mosógépen, beosztani a tűzhelyet, elviselni a szomszédból átszűrődő zeneszót… Ugyanakkor itt élni védelem és biztonság is. Ahol mindenkinek jut legalább egy heverőnyi „magánterület”, ahol mindig akad valaki, aki meghallgat, ahol nem kell félni attól, hogy egy erősebb bánt és megaláz… És ezzel bizony sok itt élő anya életében nyílik új fejezet. Ugyanis a beköltözés elsődleges oka – tudom meg Szalainé Őrző Emília szakmai vezetőtől – a lakhatási probléma és a bántalmazás.
Emília október óta vezeti az intézményt. Mellette két főiskolai végzettségű családgondozó és négy gondozónő segíti az itt élő családokat és gyermekeiket egyedül nevelő anyákat
– Négy éve működik jelenlegi helyén a Családok Átmeneti Otthona, mert a korábbi épület már nem tudta kiszolgálni az igényeket. Itt 40 főt tudunk elhelyezni, gyermeket nevelő családok, szülők költözhetnek be. Feltétel, hogy félegyházi lakos legyen. A jövedelmük általában gyest és családi pótlékot takar, néhányan alkalmi munkába járnak, de azért akad olyan is, aki főállásban dolgozik, vagy a közmunka programban vesz részt. A többség már a beköltözést megelőzően kapcsolatban áll a Gyermekjóléti Szolgálattal. Jelenleg két család van a várólistán – magyarázza a szakmai vezető, emlékeztetve arra, hogy ez egy átmeneti otthon, ahonnan bizonyos idő után menni kell.
A sokszor meglehetősen hányatott előzmények után itt mintegy másfél éve van a szülőknek, hogy magukra találjanak, és megteremtsék önálló életük alapjait. Egy év után indokolt esetben fél évvel, illetve a tanév végéig meghosszabbítható az itt tartózkodás ideje. Vannak, akik mindössze néhány hétig maradnak, de a legtöbben kihasználják a törvény által engedélyezett időt.
Mint például Tímár Diána, aki az egy éves Martinnal, a 7 éves Gáborral és a 9 éves Lilivel lakik itt. A 29 éves anyuka két gyerekkel, állapotosan költözött be 2012 szeptemberében, és ide hozta haza születése után a kis Martint. Élettársától jönni kellett – sűríti egyetlen tőmondatba az okot, amiért egyedülálló anyaként idegenek segítségére szorult.
A nagyok iskolában vannak, az örökmozgó Martin arcán letörölhetetlen mosollyal rója az aprócska szobában a köröket, míg anyukája az életükről beszél. Nem panaszkodik. Tárgyilagosan sorolja a tényeket: Lili epilepsziája miatt speciális iskolába jár, őt kontrollra kell hordani rendszeresen Szegedre. Gábor egészséges első osztályos kisfiú. A kiragasztott fényképen csak úgy világít tiszta tekintete. A kis Martin asztmás. Vele gyakran vannak kórházban, ilyenkor az átmeneti otthonban élő többi szülő látja el a nagyokat.
A család jövedelme a gyesből, a családi pótlékból, és a két nagyobb gyerek után járó, állam által megelőlegezett gyerektartásból áll, ami összesen 106 ezer forint. A három gyerek két apukától van, de egyik sem tartja velük a kapcsolatot, gyerektartást sem fizetnek. Az átmeneti otthonban 6 ezer forint a felnőttek, és 4.500 forint a kiskorúak után járó havidíj. A gyerekek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak – tehát ingyen kapnak étkezést az óvodában, iskolában – és alanyi jogon kapják a közgyógyellátást is. Ruhára sem kell költeni, az ugyanis megoldható az adományokból.
Diánáék számára azonban a tanév végén lejár a törvény által engedélyezett lakhatási idő: költözniük kell. Azt azonban hogy hol lesz az új otthonuk, még nem tudják.
– Egy kisebb albérlet díját talán még ki is tudnám gazdálkodni, azonban a két-háromhavi kaucióra már végképp nem telik – mondja az anyuka.
– Az itt dolgozók gyakorlatilag a nap 24 órájában támogatják a bentlakókat, segítjük őket életvezetési tanácsadással, mentálhigiénés gondozással… Azonban anyagi eszközök nincsenek a kezünkben. Így az új élet megkezdéséhez, az albérletfizetéshez nem tudunk segítséget nyújtani. Az önkormányzati bérlakások köre szűkös. A gyesből pedig nem tudják a szükséges alaptőkét összespórolni az itt töltött idő alatt a lakók – vázolja a helyzetet Emília, hozzátéve: Diánáék helyzete nem egyedi, velük együtt még egy, hasonlóan nehéz körülmények között élő családnak jár le a tanév végén az itt tartózkodási ideje.
Egyelőre csak bízni lehet abban, hogy a magukra maradt anyák képesek lesznek önállóan boldogulni az új helyzetben. Ha valaki olcsó albérlettel, vagy más módon segíteni tudná őket, keresse a Családok Átmeneti Otthonában az édesanyákat látogatási időben!
………………………………
A Családok Átmeneti Otthona örömmel fogad minden adományt, aminek az itt élők és a rászorulók hasznát vehetik: bútorokat, ruhákat, edényeket…
Szerdánként 11 és 15 óra között térítésmentes ruhaválogatást tartanak, ahová minden rászorulót szeretettel várnak.
Tóth Timea
