Aki nem csak egy birka akart lenni a nyájban
Képgaléria
- Amikor elkezdtem, sokan lenéztek. „Kisgyerek, hát mit akar ez a nagyok között?” – mondogatták a régi tenyésztők, juhászok. Én pedig úgy döntöttem: ne csak egy birka legyek a nyájban, hanem, ha csináljuk, csináljuk a legjobban. Életem párjával, Bense Renátával közösen gondozzuk a mintegy 100 eladásra szánt juhot, 2011-ben pedig úgy döntöttünk, hogy Suffolk birkákból alakítunk ki törzstenyészetet. Nagyon sok odafigyeléssel és gondossággal neveltük, neveljük őket, de a munka megéri. Megelégedéssel tölt el, hogy számos szakmai találkozón elismerik munkámat, és a debreceni exporól is elhoztam az első díjat – mondta az elismerő cím elnyerése után a 24 éves gazda.
- Suffolk jerkéjével nyerte el a fődíjat. Miért döntött úgy, hogy ebből a fajtából nevel tenyészállatokat?
- Mert olyan szép. A birkák általában fehérek, ezeknek pedig fekete a fejük és a lábuk is. Ezenkívül kevésbé faggyús a húsuk, és a hozamuk is jó. Igaz igényesebbek, több gondoskodást igényelnek. Angol fajta, más éghajlati körülmények között nevelkedtek, de Magyarországon is jól érzik magukat. Az éghajlati különbség csupán annyit jelent, hogy jobban kell figyelni az ivarzásukra, mert a párzási időszakuk inkább őszre esik, ami pedig annyit jelenthet, hogy karácsonykor – a legértékesebb időszakban – még nem lesznek eladhatóak a bárányok.
- Kiállítások, vásárok és expo sikeres szereplői a jerkék. Minek alapján bírálják el a szakemberek, hogy melyik a díjnyertes, hiszen egy kívülállónak mindegyik szépnek tűnik.
- Aki ért hozzá, az tudja. Az egészségesség megállapítható ránézésre. Nem lehet hiba lábtartásban és szépen kell állnia a gerincnek is. Ráadásul a kinézetre is adni kell. Elég egy kicsi nyírási hiba, máris pontlevonással reagálnak a bírák.
- Hogy miért választotta hivatásának, munkájának az állattenyésztést, arra ennyit mondott László:
- Nagyon fiatal koromban dédapámmal jártam a vásárokba. Nagyon megtetszettek akkor a jószágok, a birka. Nagyapámék és édesapámék is tartottak jószágokat, szóval ez úgy tűnik, családi örökség. Nem is véletlen, hogy agrármérnök lettem, és hogy juhokkal foglalkozom.
- Az elkötelezettsége nyilvánvaló. De meg is lehet ebből élni?
- Be kell vallani, vannak a juhtenyésztőknek gondjaik. A magyarok nem igazán fogyasztják a birka és bárányhúst, a gyapjú pedig szinte értéktelen ma már. Így kiszolgáltatottak vagyunk a külföldi vevőknek. A tenyészállatokkal pedig az a gond, hogy a gazdák nem szeretik megfizetni a minőséget. Ezzel együtt vannak gyönge évek, és van, amikor anyagilag is megtérül a munka. Én úgy látom, hogy – a támogatásoknak is köszönhetően – az elmúlt években növekedett a tartók száma éppúgy, mint a jószágállomány. Remélhetően ez a tendencia nem szakad meg, és 5-10 éven belül helyére kerül ez az ágazat. Szerencsére a tenyészállataink iránt is egyre többen érdeklődnek.
s. r.
