Mestermű a templomtoronyban
Mint ismert, az újtemplomot 1885-ben szentelték fel. Mivel a misére a hívek rendszeresen pontatlanul érkeztek, első ízben Kis Boldizsár plébános vetette fel 1895-ben, hogy szükség volna toronyórára. Akkoriban 19 ezer hívő tartozott a templomhoz, amit előszeretettel látogattak az emberek. Csakhogy órája legfeljebb a módosabbaknak volt, így valóban jól jött volna egy toronyóra. Mivel a városnak nem volt rá pénze, létrehoztak egy alapítványt, amelyre érkeztek is befizetések. Elérhető közelségbe viszont Béni Károly és felesége, Ivanics Ágnes 1896-ban érkezett 1200 forintos adománya hozta a megvalósítást. A város tanácsa által létrehozott szakértőbizottság vezetője Voelker Károly félegyházi órásmester volt, ő elemezte a beérkező pályázatokat. Mivel azonban az adományozó ragaszkodott Herman Pál órás személyéhez, végül az ő javaslata szerint választottak órát.
A választott időmérő az akkor legmodernebb Mannhardt járatú szerkezet volt. Johann Mannhardt órásmester és feltaláló müncheni gyárából 1200, a félegyházihoz hasonló toronyóra került a világ legkülönbözőbb pontjaira, többek között a müncheni székesegyház, a kölni dóm, a berlini városháza tornyába. A bajor óragyár licensze alapján a Szent István templomba a Franc Schneider és fia toronyóragyár Freudenthal (ma Bruntal, Csehország) katalógusából választották ki a legdrágább szerkezetet. A gyártás Reichenbergben (ma Liberec, Csehország) történt meg.
1899 márciusában köttetett meg a szerződés Herman Pállal és áprilisban át is adták az óraszerkezetet, ami viszont annyira újszerű volt, hogy nem sikerült jól beüzemelnie, és már az első évben probléma volt vele. (1000 forintért vállalta el az óra beszerzését, leszállítását, szerelését és beüzemelését Hermann Pál, de 10 százalékot a képviselő-testület visszatartott, amit akkor kapott volna meg, ha az óra pontosan működik.) Végül 1906-ban sikerült Bartsch Lajos félegyházi órásnak úgy beállítani, hogy az óra a szükséges karbantartásokkal megbízhatóan működött.
Az óra súlya 4 tonna, ennek éppen a fele a padlástérben lévő óraszerkezet. Három súlyhajtású motorkerék biztosítja a szükséges energiát. A szerkezetet naponta kell felhúzni. Ilyenkor 10 méter magasságba emelik egy drótkötél segítségével a súlyokat. Az óraszám lapjának átmérője 166 centiméter, a mutatók 83 és 63 centiméterek. A forgás kardántengelyen keresztül jut fel a toronyba, ott pedig egy áttétel segítségével osztódik a tornyonként 3-3 számlapra. Egy óraszerkezet működteti ugyanis a két toronyban a hat óralapon lévő mutatókat. Az ütőszerkezet kiválasztásakor a negyedórás mellett döntött a képviselő-testület. Erre azért volt szükség, mert a rossz látási viszonyok között – hiszen 1914-ig gázlámpás volt a közvilágítás Félegyházán – látni nem lehetett a toronyórát, így a pontos időről a hang alapján tájékozódtak az emberek.
Az óraszerkezetből rudakkal jut fel az ütés a kalapácsokig. Ezek az 1380 kg súlyú Szent Anna harang két pontjára ütnek, magasabb és mélyebb hangokat idézve elő. Az egyik hang a negyed, fél, háromnegyed órát jelzi, a másik hang annyiszor kondul meg, ahány óra van.
A kéttornyú templom toronyórájának szerkezetét az 1980-as évek elején Dinnyés Kálmán órás csapata szervizelte utoljára. Ebből is látszik, hogy remek kopásállóságú, kiváló felépítésű, igazi mesterműről van szó.
Staféta rovatunk folytatásaként Kovács Gyula kérésére Rádi András festőművészt arról kérdezzük: hogyan befolyásolják életét, festészetét gyermekkori élményei.
T. T.
