Te hová teszed a műanyag kupakot?
Jánoska miközben fizikálisan egyre erősebb, szép szál kamasz fiúvá cseperedett, a legodaadóbb gondoskodás mellett is számos betegséggel küzd. Epilepsziás, asztmás, allergiás, inkontinencia zavara van. Mindez rendkívüli módon megnehezíti a mindennapokat, súlyos magatartászavara pedig a közösségbe való beilleszkedését.
Jánoska iskolai tanulmányait befejezte. Az utolsó évben már az édesanyának is folyamatosan mellette kellett lenni, mert állandó felügyeletre szorul. Nem maradt más, mint hogy a szülők otthon igyekeznek önálló életre nevelni fiukat. Az édesanya gyógypedagógiai asszisztensként teszi ezt. A végzettséget azért szerezte meg, hogy tudásával megkönnyítse gyermeke életét.
– Megszokott napirend szerint élünk. Napi kétszer séta, Jánoska kedvétől függően kevés futás. Tornázni nem szeret. Ha csak teheti, meséket néz. Mindent megért, segíteni viszont csak jókedvében hajlandó. Hat éves kora óta gyógyszereken él, fáradékony. Négy éve masszírozom a talpát, azóta nincs rohama. Természetes étrendkiegészítőket szed, amit az összegyűjtött kupakokért kapott pénzből tudunk megvásárolni. Férjemmel együtt érte élünk – mondja a történtek ellenére is kedves, mosolygós asszony, aki talán nem is emlékszik már, mikor tett valamit csak úgy, a saját maga kedvére. Viszont tökélyre fejlesztette a köszönetmondás képességét, és tudom, igaz hála diktálja amikor azt mondja: mindenkinek nagyon hálás a segítségért. Én pedig közben arra gondolok, hogy köszönettel mi tartozunk neki. Azért, mert adhatunk, ahelyett, hogy kérnünk kelljen. Azért, mert létével olyan példát állít elénk, ami előtt csak tisztelettel főt hajtani lehet. Azért, mert sohasem veti a szemünkre, hogy csak kampányszerűen gondolunk rá és a fiára, és egy adag kupakkal megnyugtathatjuk lelkiismeretünket. Azért, mert mosolyával azt hirdeti, hogy Jóisten sosem tesz ránk nagyobb terhet, mint amihez a vállunkat megerősítette. Hát ezért is ügyeljünk arra, hogy hová kerülnek a műanyag kupakok! Adósai vagyunk ennek az asszonynak!
Tóth Timea
