Lu Hszün és Petőfi találkozása
Képgaléria
A kiállítást megnyitja Gulyás Gabriella, a Petőfi Irodalmi Múzeum operatív igazgatója és Guo Xiaoguang, kulturális attasé, a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége részéről. Zárszót mond dr. Tarjányi József, a helyi Petőfi Emlékbizottság elnöke. A tárlat a pekingi Lu Hszün Múzeum kiállítása, anyaga bepillantást enged Lu Hszün irodalmi munkásságába és Petőfi kínai recepciótörténetébe.
Lu Hszün a XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Forradalmár, mint Szun Jat-szen, de tőle eltérően nem nemzeti demokratikus, hanem osztályharcos proletárforradalmárnak vallotta magát.
Elsősorban novellákat írt. Modern elbeszélés az ötvenes években magyarul is megjelentek a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. Régi mesék mai szemmel című kötetében átértelmezte a – Kínában széles körben ismert – régi legendákat, és ironikus új tartalommal töltötte meg azokat. Megírta a kínai novella-irodalom történetét is. Új formát is teremtett a kínai esszéirodalomban, az úgynevezett „vegyes írásokat”.
Nem csak az irodalomban, a társadalmi életben is a megújulás híve volt. Világosan felismerte hazája elmaradottságának okait, a kilátástalan konzervativizmust, a mindennapi romlottságot. Éles kritikái sokszor vitát váltottak ki a megújulás híveinek táborában is. Ő is óvta azonban a hagyományos kultúra értékeit.
Széles műveltségével és hatalmas munkabírásával rengeteg művet fordított kínaira. Tanulmányt írt a kelet-európai népek 19. századi szabadságmozgalmai és a 20. század eleji Kína társadalmi törekvései közötti párhuzamokról. Ebben szerepelteti Petőfi Sándort és Szabadság, szerelem című versét, ami így az érettségizett kínaiak körében szinte általánosan ismertté vált.
Leghíresebb elbeszélése, az A Q hiteles története ugyanúgy alapja a modern kínai irodalomnak, mint Gogol Köpönyeg-e az oroszénak - írja róla a Wikipédia.
