Azért vagyunk itt, hogy végigjárjuk az élet valamennyi állomását
Korunk embere kialakította magában az ifjúság bálványozásának eszményét. Szép és jó dolog szeretni magunkat, amíg életünk teljében vagyunk, de miért vagyunk képtelenek erre, amint öregedni kezdünk? Ahogy öregszünk, arcunk ráncosodik, hajunk megőszül, bőrünk veszít selymességéből, rugalmasságából... De ez így van rendjén. Ez is a földi tartózkodásunk része. Azért vagyunk itt, hogy végigjárjuk az élet valamennyi állomását. Október elseje, az Idősek Világnapja erre is emlékeztet bennünket. Valamint arra, hogy életünk delén túllépve is van még élet, és nem is akármilyen! Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy élvezzük mindazt, amiért egész életünkön át dolgoztunk. - mondta Csányi József ünnepi köszöntőjében. A polgármester gondolatai megerősítéseként Müller Pétert idézte: „Ősi és érett kultúránkban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre! Hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember óriási élettapasztalatával olyan értékeket jelenített meg, amelyek a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!”
s.r.