In Memoriam Pallagi „Cocó” Sándor
Ő is azok egyike volt, aki megjárta a poklok poklát. Kiskunfélegyházi polgári család gyermekeként jött az egyetemre. Azt, hogy ezt a lépést jószántából, vagy egyéb okból tette, már nem deríthető ki. Azt viszont igen, hogy tisztességesen helytállt.
A tanulás mellett az egyetem kosárlabda csapatának oszlopos tagja volt. Mi itt találkoztunk és töltöttünk el sok kellemes órát. A harmad évfolyam hozott közelebb bennünket, mert ekkor egy tankörbe kerültünk. Tanulmányi kérdések a kapcsolatunkban nem kerültek terítékre, jó tanulók voltunk. Kimondatlanul is az volt az alaphelyzet: Tedd a dolgod, de jusson idő a megengedett kikapcsolódásra is. Ekkor az egyetem ehhez lehetőséget alig adott, így az általunk választott sport számunkra sokat jelentett.
Egyetemista életében, ahogy az enyémben is két nagy fordulópont volt. Az első az 1955 évi oroszkönyv égetés, amit követően őt is eltanácsolták az egyetemről, majd az 1956-os forradalom, amelyből talán törvényszerűen ő is aktívan kivette a részét. Ennek következményeként az egyetemisták a hetek - perében őt is elítélték. Így aztán különleges engedéllyel 1967-ben diplomázhatott levelező tagozaton.
A sors fintora: a megpróbáltatások során többet voltam Cocóval testközelben, mint az egyetemi évek alatt. Az elsőfokú ítélet után egy zárkába kerültünk a váci börtön lordok házába, majd szinte sorsszerűen pár hónap múlva az újabb elhelyezés során ismét egy helyre kerültünk a már komfortosabb zárkaosztályon. Az együttlétünk könnyebbé tette sorsunk elviselését. Hogy az élet fintora ezzel ne záruljon le, a másodfokú tárgyalás után a kőbányai gyűjtőfogházban újfent egy zárkába kerültünk és innen egymás kezét fogva szabadultunk 1958. szeptember 13-án.
Akkor ott azt fogadtuk, hogy kapcsolatban maradunk, de a sors közbeszólt. Életünk további szakaszában az egyetlen momentum az UTÁNA NÉMA CSÖNDcímű könyvben fellelhető félénk találkozások egyike- másika volt.
Cocó bezárkózott. Sem velünk, sem az almamáterrel nem tartotta a kapcsolatot. Mihala Feri - közös barátunk - hozott néha róla híreket. Így tudtam meg, hogy megnősült, lett családja egy kislány. Dolgozott Apcon a Fémtermia vállalatnál, majd szülővárosában helyezkedett el.
Sorsát nem tudta elfogadni, ebből származtak konfliktusai. Erről Ő maga mesélt egy alkalommal, amikor feleségemmel meglátogattuk Kiskunfélegyházán.
Kérésem ellenére nem változtatott álláspontján. Így aztán a halálhíre is zegzugos úton jutott el hozzám. Sajnos a temetésén nem tudtam ott lenni.
Szíj Zoltán
