Az aradi vértanúk emlékére
Az aradi tizenhármak közül jelentős kiemelni három felvidéki származású hazafit: Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid és Láhner György honvéd vezérőrnagyot. A szabadságharc alatt mindhármuk szerepe igencsak meghatározó volt: Aulich Lajos hadügyminiszter vezetése alatt Dessewffy Arisztid lovascsapataival visszatartotta az orosz haderőt Felső-Magyarország területén, továbbá Láhner György a nagyváradi fegyvertár üzemeltetéséért volt felelős.
Aulich Lajos: 1793. augusztus 25-én született Pozsonyban, német származású szülők gyermekeként. Tanulmányai során megismerkedett a katonai pályával, majd hadapródként szolgált Pozsonyban. A szabadságharc kezdetén esküt tett a magyar alkotmányra – zászlóaljparancsnokká, később dandárparancsnokká nevezték ki. Ezt követően a forradalom utolsó hadügyminiszteri posztját töltötte be. Kivégzése előtti utolsó mondata a következő volt: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”
Dessewffy Arisztid: A Kassa közelében található Csákányban (Ósvacsákány) született 1802. július 2-án, magyar evangélikus család sarjaként. Tanulmányai után megismerkedett a katonasággal, 20 évig a császári sereg tagja volt. Szolgálata után családot alapított, akiket sajnálatos módon korán elveszített. A forradalom kitörése késztette arra, hogy ismét visszatérjen katonai pályafutásához. A szabadságharc során dandárparancsnoki feladatokat látott el, majd a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokává választották. Utolsó mondata a következő volt: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Láhner György: 1795. október 6-án született a túróci Necpálban, német polgári családban. Anyanyelve a német volt, a magyar nyelvet kevésbé használta. Ifjúkorában a komáromi gyalogezred tagja volt, majd a szabadságharc kitörésekor a magyar kormány szolgálatába állt. Fő feladata a fegyvergyártás, illetve tárolás ellenőrzése volt Nagyváradon, mint a Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelője. A kivégzése előtt a következőket mondta: “Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”
Az ellenséges csapatok feltartóztatása azonban mind hiábavaló volt, ugyanis az osztrák császári armada a csaknem 200 ezer fős orosz haderővel karöltve győzedelmeskedett a magyar katonák felett. Ezt követően sor került a világosi fegyverletételre, amely során a magyar csapatok a szőlősi mezőn megadták magukat.
A forradalom bukása után megkezdődött a Haynau vezette megtorlás: a 13 honvéd tábornokot halálra ítélték. Ezzel párhuzamosan megkezdődött gróf Batthyány Lajos – a Magyar Királyság 1. miniszterelnöke – ellen induló eljárás is, amely szintén halálos ítélettel végződött.
Az aradi vártanúkat végül 1849. október 6-án végezték ki, egytől egyig készek voltak életüket áldozni a hazáért. A hősi halált halt mártírokra való emlékezés ezt követően évekig csupán titokban történhetett, az 1867-es kiegyezés után azonban országos gyásznappá nyilvánították.
Fotó: Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
