Titkok a levéltárból - Az iskolai értesítők, mint történeti források

A 21. században az iskolák általában saját honlapjukon teszik közzé a tanulók és szüleik számára fontos tudnivalókat, órarendeket, az iskolaév jelentősebb eseményeiről készült beszámolókat, képeket, a tanulói és tanári névsorokat, versenyeredményeket. Korábban ezt a célt szolgálták a nyomtatásban megjelentetett, gazdag információanyaggal rendelkező iskolai értesítők, évkönyvek.

Az osztrák közoktatásügyi minisztérium 1849-ben adta közre az egész birodalom területére kiterjesztett rendeletét és tantervét, amelynek egyik paragrafusa előírta, hogy minden gimnázium köteles évente értesítőt (évkönyvet) megjelentetni, amelynek tartalmaznia kellett a tanév során alkalmazott tantervet, az iskolára és a tanulókra vonatkozó statisztikai táblázatokat (tanulók száma, vallása, nyelvi viszonyaik, szüleik polgári állása, tanulmányi eredmény osztályonként, érettségi vizsgák eredménye), az időközben megjelent tanügyi rendeleteket, fontosabb változásokat, az iskolai gyűjtemények (szertárak, könyvtárak) gyarapodását, a tanulók névsorát és érdemsorozatát (azaz minden tanuló tanévvégi osztályzatát minden tárgyból) és egy tanár szaktárgyi vagy pedagógiai értekezését.

Ez a tartalom bővült még később az intézet vázlatos történetével, a tanári kar nyilvánosságra tartozó személyes adataival (irodalmi, tudományos és közművelődési tevékenységkör, képesítés, fokozat megszerzésének ideje stb.), az elvégzett tananyagról szóló beszámolóval, egyes tantárgyaknál az osztályonként használt tankönyvek listájával és a heti óraszám pontos megadásával. Az tanintézetek megküldték egymásnak saját értesítőiket, így keltve hírét egy-egy iskola megkülönböztetett oktatási, nevelési tevékenységének, kitűnő oktatógárdájának, kivételes felszereltségének. Az értesítők ezen fajtája 1950-ben szűnt meg hivatalosan.

Az iskolai értesítőket tehát tekinthetjük a korabeli iskolai életet leghitelesebben tükröző oktatástörténeti dokumentumoknak, amelyek kiadására ugyan csak a gimnáziumokat kötelezte a törvény, de egyre inkább terjedt a többi iskolatípusban is. A kiskunfélegyházi iskolák közül jelentetett meg értesítőt a gimnázium, a tanítóképző, a községi polgári leányiskola, a Constantinum (minden iskolafokozatán), valamint az állami polgári fiúiskola is. Az utókor szemében különösen akkor nő meg egy-egy iskolai értesítő forrásértéke, ha az adott iskolának nem maradtak fenn más típusú iratai, anyakönyvei, tantestületi jegyzőkönyvei, hiszen a nyomtatott értesítők (évkönyvek) a szemtanúk hitelességével ábrázolták az adott tanévet, így az iskolai élet színes lenyomataivá, emberi sorsok induló szakaszának hírmondóivá váltak.

Ónodi Márta

Kövessen minket a Facebookon is!