Ifjú kreatív írók
Képgaléria
A versek és novellák születéséhez egy TÁMOP-pályázat teremtette meg a lehetőséget – mondta el a rendezvényen Kállainé Vereb Mária, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ igazgatója. A tavaly ősszel indult program keretében tíz foglalkozáson kísérte végig és támogatta a fiatal alkotók munkáját Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt voltak. A műhelymunka eredményeként a most bemutatott Pillanat című kötet mellett egy blog is megszületett, amit a http://kreativirok.gportal.hu/ címen találnak az érdeklődők.
Ízelítő a fiatalok írásaiból:
Schmidt Réka: Feketerigó
Reggel a ligetbe’
suliba sietve
táskával a hátamon
kiszúrtam a pázsiton
két feketerigót.
Vidáman ugráltak,
egymással játszottak,
vizesnek látszottak,
szárnyukon csillogtak
a harmatcseppek.
Csak pár pillanat telt el,
hogy őket észrevettem,
szám utána mosolyra állt,
a két madár meg tovaszállt,
jól indult a napom.
Schmidt Réka: Feketerigó
“
Miklya Emese Sára: Körszájúak
Pilinszky János nyomán
I.
Víz alatt tartalak,
míg az összes buborék el nem pattan.
Tükörsima a felszín.
Te már nem létezel,
a gyehennán égsz,
mint aki lelopta Istent az égről.
Én majd lehajolok a pokolhoz.
Te majd megint visszabeszélsz.
II.
A te karodba most már mindig visszatérhetek.
Tábort vertél a város végében.
Most a partközelben vársz.
Meztelen befekszem melléd, hallom a kopoltyúk
lassú rázkódását.
Nem nézek rád, a szempilláid alól ömlene
a légy az enyém.
Kifeszítelek egy keretre, és magamra formálom
a rövid nászéjszakát.
Mint egy körszájú hal, tátogsz a Semmi után,
amit sejtesz belőlem.
Hiszed, hogy minden porcikámmal én csak
jó lehetek.
Én éjjel kikúszok a ponyva alól,
te magad maradsz.
Körszájún, kifeszítve.
Molnár Anna: Siratófüggő
Ez siratódalokat dúdol a liftben,
mert tudja, ott senki nem látja.
Otthon újra mosolyog, elrejti baját,
nem sejti senki, ki is ő valójában.
Siratót dúdol magában, még így is vigyáz,
más ne hallja féltett titkát.
Más világra vágyik. Nem szívleli a jelent.
Múltban él, jövőről álmodik. Nem találja
helyét a világban. Siratót énekel,
mást nem ismer. Pedig szeretne.
Vár valakit vagy valamit. Újat!
Futna, szaladna a sirató elől.
Útközben elbukik, feláll, továbbáll.
Kibuktatják a kövek. Keresztülszalad
az életen. Keresztül az erdőn.
Elesik, feláll, továbbáll.
Nem számít senki és semmi.
Csak a sirató kedves neki.
Ez siratódalokat dúdol a liftben.
Csendben, csak magának.
Éjjel sír, reggel nevet. Nem ura
már tetteinek. Titkát őrzi.
Siratójához hű marad. Elsiratja
múltját, elsiratja az üres életet.
