Staféta – Kézimunka szívvel-lélekkel

Staféta rovatunkban legutóbb Kis J. Tibor és családja beszélt megindító őszinteséggel arról, hogy milyen kihívásokkal és örömökkel jár egy fogyatékkal élő gyermek nevelése. Ők Kovács Máriának adták át a szót, aki még náluk is nagyobb kihívást kapott a sorstól: nemrégiben elveszítette egyetlen gyermekét, a szintén fogyatékkal született Jánost, akinek emlékére egy alapítványt hozott létre Angyalok Szárnyak Nélkül Alapítvány Dauda János Emlékére névvel. Ennek egyetlen célja, hogy élményhez segítse a fogyatékkal élők félegyházi nappali otthona, közismert nevén a „FONO” gondozottait.

– Jánosom volt a FONO első bejegyzett tagja. Annak idején sokat dolgoztunk azért, hogy egy ilyen intézmény létrejöhessen, és nagy öröm volt mindannyiunknak, hogy ezek a gyerekek-fiatalok itt szeretethez, törődéshez, fejlesztéshez, sikerélményhez jutnak – mondja az édesanya, aki nyugdíjazása előtt 33 évig dolgozott az önkormányzat városüzemeltetési osztályán.

Meséli: hat éves volt János, amikor kiderült, hogy más, mint a többiek. Kisegítő iskolába tanácsolták. Miután azt elvégezte, a FONO jelentette számára a közösséget, az élményt, a napi elfoglaltságot. Imádott itt lenni. Édesanyja mellett a gondozottak és az itt dolgozók voltak a családja mindaddig, míg idén január 24-én éjszaka el nem aludt örökre. 42 évesen érte a váratlan halál, amit édesanyja máig képtelen volt feldolgozni. Talán éppen ez a nyugtalanító erő sarkallta tettre, amikor – hiszi, hogy fia sugallatára – elhatározta az alapítvány létrehozását.

– Az a célom az alapítvánnyal, hogy minél több közös élményhez segítsem ezeket a nagyszerű embereket. Hiszen képesek értelmes, sikerélményt és elismerést hozó tevékenységre, a kezük nyomán olyan alkotások születnek, amelyben mások örömüket lelhetik. Abban bízom, hogy ily módon bekerülhetnek a város vérkeringésébe, kapcsolatokat építhetnek ki a „hétköznapi” emberekkel, s talán sikerül ledolgozni valamicskét az elszigeteltségükből, az előítéletekből… - magyarázza Kovács Mária. S látszik, hogy tapasztalatból beszél.

A munkák egy töredékét látva, amelyek már a fenti cél szolgálatában születtek a „hétköznapi” és az attól eltérő „FONO-sok” koprodukciójában, nem lepődöm meg azon, hogy az első alkalommal elkelt szinte a teljes árukészlet. Az alapítvány keretein belül ugyanis péntekenként az albán pékség mellett kínálják portékáikat 9 és 11 óra között a gondozottak (természetesen segítséggel). De a kreativitásukat dicsérő, csodálatos kézimunkák a FONO-ban is megvásárolhatók. A befolyt összegből további közös élmények lesznek: kirándulás, talán mozi, vagy strandolás…

Mária szerint máris nagyon sok embert illet köszönet, amiért kezdeményezésük mellé álltak. Barczikay Gábornétól például nem csak varrógépet kaptak, de folyamatos közreműködést is a kézimunkák előkészítésében. Vida Pálné és Gyenesné Papdi Annamária alapanyagokkal támogatja a közösséget, a Szuperinfó hirdetéssel, de számíthatnak többek között Horváth Tamás önkormányzati képviselő és Kása Zsuzsanna odafigyelésére is.

Aki szívesen segítené a FONO gondozottait, megteheti az alapítvány számlaszámára utalt összeggel, vagy alapanyagokkal. Amire mindig szükség van: jó minőségű színes ceruza, olló, radír, ragasztó (stift, technokol), színes kartonok, festék, ecset több méretben, nyomtatópapír, írólap, rajzlap színes origami papír, dekorgumi, ragasztópisztoly és bél, mozgó dekorációs szem, vastag fonalak, filctoll, zsírkréta, tű, dekor anyagok, szövéshez egyszínű papír anyagok, gombok, szatén szalagok, csipkék. Aki pedig pénzzel szeretné segíteni az alapítványt, az az OTP 11732071-23253302-00000000 számlaszámára utalhatja adományát.

Kovács Mária Rekedt Grétának adja át a stafétát, akit a helyi közösségeket támogató önzetlen munkájáról kérdezünk.

T. T.