Ars Sacra – Félegyházán
Képgaléria
Városunkban hosszú évek óta szeptember harmadik szombatján a „Kéttornyú” templom plébániája tartja meg ezt a kulturális alkalmat, és az idők folyamán remek egyéni és csoportos tárlatokat szerveztek. Kétségtelen, hogy a rendezvény fő attrakciója a templomtoronyba való feljutás, azonban az idei alkalmon mégis a templomban rendezett kiállításra szeretném felhívni a figyelmet. Jászberényi Matild textilművész nemezmunkái és Baranyai László plébános kézzel varrott miseruhái már első pillantásra is elképesztik úgy a nézelődőket, mint a híveket.
Ami a két alkotót illetve munkájukat összeköti, az a befektetett munka. Aki a nemezelés technikáját, művészetét csak egy kicsit is ismeri, az tudja; mások pedig talán megsejthetik, ha közelebbről megszemlélik a kiállított „műtárgyakat”, hogy micsoda rendkívüli fizikai és szellemi munkamennyiség rejlik mögöttük. Ezen kívül egyik sem a kiállítások megszokott műfaja, meglehetősen ritkán kerülnek a tárlatlátogató közönség látókörébe.
A Szent István templom tornyaiban illetve karzatain bemutatott látványos nemez anyag szó szerint lélegzetelállító, s a „Belső kert” címet viseli. Nem nehéz következtetni, hogy miről is szól. Azonban ami mindenkit lenyűgözhet, az elsősorban a látvány nagyszerűsége. Különösen a jobb oldali toronytér nemezei „ütik meg” a lépcsőn felfelé haladót, s mire felérünk a félemeletre, szinte beburkol bennünket a nemez melegsége, puhasága, mely lelkünket is átjárja. Megragadó fantázia, bőven áradó líraiság és fantasztikus kreativitás az, ami a munkákat átitatja, miközben az Évszakok ciklus ott lebeg ég és föld között. Garantáltan különleges élmény!
Akár csak azok a próbababákon elhelyezett piros, zöld és aranyszínben tündöklő miseruhák, melyek szinte „elvegyülnek” a karzaton sétálók közt, majd a bal oldali torony légterében szállnak, lebegnek megmutatva teljes szépségüket. S amikor „földre érnek” a templom oldalhajójában újra köztünk vannak, ezúttal kékben, melyek természetes fényben szinte világítanak. Az épület áhítatos csendjében, mint régmúlt árnyak lelkei jelennek meg, nem tolakodóan, nem ijesztően, inkább szelíden az elmúlásra emlékeztetve a földi halandót. Igazi szürreális élményben lehet részünk.
A két anyag egyrészt egymással, másrészt magával a szakrális térrel is tökéletes összhangban van, így teljes harmóniát áraszt.
Az alkotók mellett feltétlen dicséret illeti Lantos Szabolcsot, akinek keze nyomán kezdett el „élni” a kiállítás, és vált igazán nagyszerű bemutatóvá ez a tárlat.
R. F.
