A család szeretete gyorsan meggyógyította a fogságból hazatérő Márton bácsit

Törteli Márton bácsi felesége, két fiúgyermeke, két unokája és három dédunokája szeretetteljes ölelése közepette ünnepelte 95. születésnapját. A szülinapon a város nevében Balla László alpolgármester is köszöntötte a szépkorú férfit oklevéllel és virággal.

Márton bácsi így összegezte életútját: - 1922.november 11.-én Kiskunfélegyházán szegény családban születtem. Szüleim földművesek voltak, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Az általános iskola elvégzése után, ami 6 osztályos volt, szüleimmel és 3 leánytestvéremmel szőlőműveléssel foglalkoztam. 1942 nyarán az akkoriban szokásos levente-képzőben a gépkocsivezetői tanfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem. 1943 őszén besoroztak katonának és Ceglédre vonultam a 3. ezredtörzshöz.

1944 májusában mentünk az orosz frontra, és én páncélozott sebesült szállító kocsi vezetője voltam. A háborút szerencsére kisebb sérüléssel megúsztam, aminek a végét Németországban értem meg, onnan boldogan indultam haza. Sajnos Sopronnál az oroszok elfogtak és hadifogolyként Oroszországba, Ufába vittek. Ez volt életem legnehezebb időszaka. Mínusz 42 fok hidegben, téglagyárban kellett dolgozni, nagyon kevés élelmet kaptunk, gyenge volt a ruházatunk, így mindkét lábujjam vége megfagyott. Az egészségem nagyon megromlott, és egy szintén hadifogoly német orvos azt tanácsolta az orosz fogvatartóimnak, hogy engedjenek haza, mert nem sokra mennek velem. Így 1946 őszén 45 kg-ra lefogyva hazaengedtek.

A szabadság öröme és a családom szeretete gyorsan meggyógyított, majd 1948-ban megnősültem. 1951-ben Kiskunfélegyházán megépült a bányászati berendezések gyára, ahol munkásokat kerestek. Én is jelentkeztem, és a lakatosképző tanfolyam elvégzése után, lakatosként dolgoztam 1982-ig, nyugdíjba vonulásomig. Nyugdíjas éveimet szerető feleségemmel töltöm két fiúgyermekem, két unokám és három dédunokám társaságában.

Kövessen minket a Facebookon is!