Nem csak a gitárját, a szívét is magával hozta a jótékonysági hangversenyre

Jótékonysági hangversenyre invitálta a félegyháziakat Soós Brigitta gitárművész az első adventi gyertya meggyújtását követően a városháza dísztermébe. A művésznő 17 éve Ausztriában él, ott tanít és koncertezik, de Kiskunfélegyházára sűrűn és szívesen látogat haza. – Külföldön élek, a párom spanyol, otthon vele spanyolul, a gyermekeimmel pedig magyarul beszélgetünk. Köszönhetően a Batthyány iskolának, zenei tanulmányaimnak, teljesen magyarnak érzem magam, és nagyon hiányzik ez a város – mondta Brigitta, mielőtt angol, spanyol, német, olasz lantművekkel és barokk gitárművek előadásával teremtett ünnepváró hangulatot közönsége körében. A művésznő az adventi jótékonysági koncertre készülve néhány kérdés erejéig szívesen állt lapunk rendelkezésére is.

– Az szemmel látható, hogy jól érzi magát a félegyházi közönség körében, és most is, mint már oly sokszor, örömmel van itt. Mi ennek a ragaszkodásnak az oka?

– Én is feltettem magamnak ezt a kérdést, amikor nekivágtam a négy és fél órás útnak az egész napi tanítás után. De amikor megérkeztem ide, megláttam a gyönyörű színeket, édesapám csillogó szemét, a városban járva sok kedves emberrel találkoztam, akik már várták a koncertemet, azonnal éreztem, hogy itthon vagyok, és örömmel töltött el, hogy én is adhatok valamit.

– Bécsben él, mivel telnek a mindennapjai?

– A mindennapjai egy kétgyermekes anyukának úgy telnek, hogy egész éjszaka nem alszik. Két gyönyörű gyermekem van Lorenzo, aki már 12 éves és Blanka, aki két éves. A velük töltött örömteli órák után következik az éjfélig tartó hangszeres gyakorlás, másnap pedig indulni kell a zeneiskolába tanítani.

– Emellett a koncertezés.

– Igen. A gitár nem egy klasszikus zenekari hangszer, éppen ezért rendszeresen kamarazenélek. Tavaly volt egy nagy koncertünk a Bécsi Fiúkórus koncerttermében. Ez egy gitárbemutató előadás volt, ahol előadtuk a hangszer történetét, zenei lehetőségeit. Az esten közreműködött egy spanyol énekesnő és egy flamenco táncosnő is. Kamarapartneremmel egy hegedű-gitár duónk van. Sok fellépésre kapunk felkérést. Alaptémánk a tánc és legtöbb produkciónkat kiegészíti egy argentin táncospár előadása is. Emellett, amennyire időm engedi, szólókoncerteket is vállalok.

– Szeretettel szólt Félegyházáról, és már meg is merítkezett egy kicsit az itteni hangulatban. Visszajönne ebbe a városba családjával együtt?

– Itt vagyunk minden nyáron. Természetesen szeretném, hogy ők is kötődjenek. Nem könnyű ezt megfogalmazni, hogy miért. Illetve igen: itt van a szívem. Itt nőttem fel. Rengeteg emlék megtámad, amikor végigsétálok a gyönyörű platánsoros főutcánkon. Én azt gondolom, hogy valamikor még haza költözhetünk. Persze ennek vannak feltételei, például, hogy a páromat is rávegyem a magyar nyelv elsajátítására, vele ugyanis spanyolul és németül beszélgetünk Bécsben. A gyermekeimmel természetesen magyarul, nekik nem lennének nyelvi problémáik. Ezek persze hosszabb távú elképzelések, vágyak. Van ennél közelebbi tervem is, mégpedig az, hogy szeretnék egy fiatal tehetségeket támogató programot elindítani Kiskunfélegyházán a közeljövőben. Ennek keretében kamarazenével, gitárzenével foglalkoznánk. Remélem, ezt rövid időn belül meg tudom valósítani.

s. r.

Fotók: Fantoly Márton