In memoriam Cseh Jánosné
Ki is volt Cseh Jánosné, Köteles-Kövesdi Etelka? 1930. július 20-án született Kőszegen. Édesapja korai halála miatt édesanyja egyedül nevelte fel. 1949-ben tanítói oklevelet szerez, 1952-ig a szombathelyi szakmunkásképzőben tanít. 1952-ben került Kiskunfélegyházára házassága révén. 1954-ig a szakmunkásképzőben tanított, majd 1954-től nyugdíjba meneteléig, az I. sz. leányiskola, 1963-as névváltozása után a Móra Ferenc Általános Iskola tanára, 1968-tól 17 éven át igazgatóhelyettese lett. Közben magyar irodalom és nyelvtanári diplomát szerzett.
Cseh Jánossal kötött boldog házassága 64 éven át tartott, férje halálával ért véget 2016. július 24-én. Házasságukból két gyermek, Gyöngyi és Attila született.
49 évet töltött tanítványai körében, hisz nyugdíjazása után még nem akart elválni szeretett iskolájától, a gyerekektől, 13 évig bejárt, óraadóként segítette munkánkat.
S minden befejeződött 2017. december 5-én.
Márai Sándor írta:
„Látjátok, feleim, szemetekkel mik vagyunk:
Íme, por és hamu vagyunk.”
Igen, a test porrá vált, de emléke, mindaz, amit tett, itt marad közöttünk, s annak a több ezer diáknak az emlékezetében, tudásában, aminek a magját ő hintette el bennük.
Arany János így fogalmazott:
„Nem hal meg, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl.”
Ha nem is milliók, de tanítványok ezreit nevelte, tanította a 49 év alatt az anyanyelv szépségeire, ismertette meg őket a magyar líra gyöngyszemeivel, a helyes magyar nyelvhasználat szabályaival. Színjátszói, szavalói városi, megyei versenyeket nyertek. Az általa rendezett ünnepségek mindig értéket, tartalmakat, szépségeket képviseltek, nevelő hatásúak voltak tanítványaira. S ami különösen összehozott bennünket, a közös célok, közös programok: A Móra-kultusz kialakítása, ápolása iskolánkban, a Móra-ünnepségek szervezése, a városi vetélkedőkre való közös készülődésünk, az országos Móra-ünnepség megszervezése 1979-ben, 1984-ben.
Tanítványai szerették. Bár szigorú, de következetes tanár volt, aki órán kívül is sokat foglalkozott a rábízottakkal. Mint városi munkaközösségvezető bemutató órákat tartott, átadta tapasztalatait a fiatalabb kollégáknak, segítő szándékkal segítette munkájukat. Tekintélye volt a kollégák előtt, szerették, tisztelték. Igazgatóhelyettesi munkáját a pontosság, a precízség, a kollegalitás jellemezte, s a segítőkészség, az empátia. Amit nem szeretett: a hanyag munka, a felszínesség. Ez az igényesség jellemezte egész életét.
Oktató, nevelő munkájáért 1979-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. A város közművelődésében aktívan tevékenykedett. Az elsők között lépett be, s mindvégig aktív tagja volt az 1988-ban alakult Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek, ezen belül az irodalmi szekciónak. Írásai ott vannak az általunk szerkesztett könyvekben. Tevékeny tagja volt a Nyugdíjas Pedagógus Klubnak is. Sajnos ma már csak múlt időben beszélhetünk minderről.
A városi önkormányzat a közművelődési, közösségi munkájáért, a Móra-kultusz ápolásáért, az irodalmi szekcióban végzett értékőrző tevékenységét 2010-ben Petőfi Emlékéremmel ismerte el.
Volt kollégáid és a Móra Ferenc Általános Iskola jelenlegi dolgozói, a volt tanítványok, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a Pedagógus Nyugdíjas Klub tagsága és saját családom nevében Juhász Gyula gondolataival búcsúzom:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek.
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csendesen.”
Ígérjük, emléked megőrizzük, nyugodj békében!
Kapus Béláné, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke, a Móra Ferenc Általános Iskola nyugalmazott igazgatója
