Lakodalom lesz a mi utcánkban
Képgaléria
"Tisztelt vendégsereg! Most már elmondhatjuk, hogy sikerrel jártunk, hisz vőlegényünknek egy szép mennyasszonyt találtunk. Az ő lakodalmuk lészen ma megülve, őértük mulatunk majd jókedvre derülve!”
Félegyházán a vőfélytalálkozó több évtizedes múlttal rendelkezik, mintegy húsz-harminc évvel ezelőtt Dongó Jakab vőfély szervezésében a Honvéd sportpálya ökölvívó termében indult útjára a rendezvény. Ebben az időben a vacsorát még húsfőzők és szakácsok készítették, akiknek személye a vőfélyek és zenészek mellett szintén fontos szempont volt egy akkori lakodalom megszervezésénél.
Ezek a találkozók adták meg az alapot később a hagyomány követőinek, akik megpróbálták fenntartani, majd újraéleszteni a félegyházi vőfélytalálkozót akkor is, amikor már Jakab bácsi nem tudott részt vállalni a szervezésben. Mai arculatát öt évvel ezelőtt kapta, amikor a találkozó Kiss Zoltán vőfély révén a Sarlós Boldogasszony Főplébánia szervezésébe került.
A rendezvényre az ország számos pontjáról, s a határon túlról is érkeznek felajánlással szolgáltatók: váltásban rendszerint öt zenekar, és általában 20-25 vőfély garantálja a hamisítatlan hangulatot a mintegy hétszáz résztvevőnek. Vannak vendégek, akik nosztalgiából vesznek részt a mulatságon, és olyan fiatal párok is, akik házasságkötést terveznek, és szeretnék megismerni a szakma képviselőit. Másokat pedig csupán a jó hangulat vonz ide. Az egyházközség a bál adományait közösségszervező és megtartó tevékenységének támogatására fordítja, az idei cél a plébánia kertjében kialakítandó négyszáz személyes közösségi tér és szabadtéri színpad megvalósítása.
– A bál népszerűségét mutatja, hogy a jegyeladásra kihirdetett napon az emberek már reggel hét órától sorban álltak, és az 550 belépőjegy húsz perc alatt elkelt – mesélte Kiss Zoltán sekrestyés, aki most, mint vőfély, a rendezvény szervezője.
Ő maga 2003-ban egy véletlen félreértésből kezdte pályafutását, amikor egy barátja felkérte, hogy lakodalmán vőfélykedjen. Zoli – mivel násznagy szerepre gondolt – igent mondott, és csak két hónappal az esküvő előtt, a részletek megbeszélésekor tudta meg, hogy őt valójában vőfélykedésre kérték fel. Mivel az ifjú pár ragaszkodott hozzá, hogy ő vezényelje le a lakodalmat, Zoli hozzálátott könyvek, internet, és a gátéri Vincze Sanyi bácsi segítségével – aki több vőfély tanítómestere is volt – lakodalmak forgatókönyvét tanulmányozni, és vőfély-verseket magolni. Így készült élete cseppet sem várt első megpróbáltatására, ahol lámpalázzal küzdve azon fogadkozott, hogy soha többé nem vállal ilyen szerepet.
– A kikérő izgalmas percei után aztán a vacsora idejére oldódott az izgalom, és a lakodalom olyannyira rendben zajlott, hogy ez a szerep arra az évre még három lagzit hozott – mesélte nevetve pályája kezdetét Zoli. A kezdő botladozások mellett a biztatások hatására elvállalta a felkéréseket, s a készült videófelvételek kielemzése mellett – legnagyobb kritikusa – felesége segítségével alakítgatta attitűdjét.
– A hagyomány szerint öltönyben vezettem le a szertartásokat, de úgy ahogy a szövegek bemagolása helyett a saját szám íze szerint alakítottam a verseket, az öltözékemet is mind inkább a saját stílusomra változtattam. Néptáncos múltamból adódott, hogy ezeken az alkalmakon is népviseletet veszek fel, és ennek megfelelően a mulatságban is aktívan részt veszek – részletezte, majd hozzátette: – a jó hangulat, az ifjú pár és a vendégek elégedettsége a legnagyobb dícséret, és ez az ami motivációt ad a folytatásra. Mindenki kap talentumot az életben, amit ha felfedez magában, akkor azt csinálhatja, amit igazán szeret.
Zoli ebben találta meg elhívását, s ezt a vőfélybotján összegyűlt jóval több mint háromszáz szalag is mutatja. Nagyböjttől adventig vállal felkéréseket, és ha így is marad szabad hétvégéje, akkor azt a családjával tölti. Gyermekei közül a legfiatalabb, a tizenkét éves Lukács mutat kifejezett érdeklődést a szakma iránt. Elkíséri lakodalmakra, s a tavalyi vőfélytalálkozóra már saját fellépéssel készült.
A pályafutása kezdetétől eltelt tizenöt év is sok változást hozott. Amit annak idején az elődöktől örököltek, mára átalakult. Változott a világ, a trend, sokszor a magyar hagyományok helyett amerikai álomfilmek hangulatát szeretnék az ifjú párok megteremteni. A régi értelemben vett sátras lakodalmak ideje leáldozott, és a családok már az egyszerűbb megoldásokat részesítik előnyben. Már nem kell birkát vágni, csirkét pucolni, sűtő-főző asszonyokat, felszolgálókat keresni, hiszen a vendéglátóhelyek a kész menüsor és a hely biztosításával mindezt megoldják.
Manapság nagyobb hangsúly helyeződik a díszítésre, a külsőségekre, a vőlegény-búcsúztatók, lánykikérők pedig sok esetben elmaradnak, mert a fiatalok már nem a szülőknél laknak. Ennek ellenére vannak még párok, akik az ültetőkártyák és székszoknyák kavalkádjában fontosnak tartják a hagyományos műsormenetet is, hiszen ettől lesz a lakodalom több, mint egy családi összejövetel. Ezekkel együtt változott a vőfélyi szerep is, kifinomultabbá vált és kissé összemosódott a ceremóniamester szereppel, de mégis megőrizte a régről megörökölt értékeket.
Kiss Gabriella
Fotó: Bódi Piroska
