Akik komolyan vették az esküt

Fiatalos, kedves házaspár fogadott a Bajza utcában, amikor a Házasság hete apropóján a tartós párkapcsolat fontosságáról, megtarthatóságáról érdeklődtem. Makány Nándor és felesége, Marika néni már több mint ötven esztendeje kötötték egybe életüket. Öt évtized nem kevés idő, egymás iránti szeretetük mégis töretlen. Azt, hogy mi a tartós kapcsolat titka, így összegezték: – Mindig, minden körülmények között megbízni a másikban. Féltékenység kizárva, mert az megrontja a kapcsolatot. Szerencsére nálunk ilyen soha nem fordult elő. Megbecsülés, szeretet, bizalom, ezek nélkülözhetetlenek a hosszú együttlét során. Emellett kell az akarat is, hogy minden körülmények között kitartok a párom mellett.

Nándor és Marika szerint fontos az is, hogy jól válasszunk párt, hogy kiismerjük egymást.

– Mi három évig jártunk együtt, miután elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Nehéz időszakokat éltünk meg akkoriban, mert a férjem a fővárosban dolgozott, és volt, amikor csak három hetente találkozhattunk, de ilyenkor nemcsak szórakozni mentünk, hanem nagyon komoly dolgokról beszélgettünk. Tulajdonképpen már tervezgettük a közös jövőnket – mondta el Marika néni.

– Komolyan vettük az eskünket. Ha bármi ért bennünket, nem az volt az első gondolatunk, hogy szakítsunk, elváljunk, hanem az, hogy hozzuk rendbe a dolgokat. Szerencsére ilyen helyzet kevés volt az életünkben, mert mindig együtt akartunk maradni. Családcentrikusak voltunk és nagy gondot fordítottunk gyermekeink nevelésére és szüleink gondozására is. Nagyon egy húron pendültünk, spórolósak voltunk, saját erőnkből teremtettük meg otthonunkat is. Nem volt közöttünk komoly konfliktus, mert mindig egyet akartunk – tette hozzá Nándi bácsi, majd Marika folytatja a gondolatot:

– A férjem soha nem ivott, részegen nem láttam, spiccesen is csak egyszer, amikor megkapta a Kiváló Dolgozó Díjat. De másnapra azt is kiheverte.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy a családban a feleség a „szóvivő”. Óhatatlanul is felmerült a kérdés, hogy ki viseli a kalapot? A válasz gyorsan érkezett Marika nénitől: „hát természetesen én”! Ezt férje egy bólintással helyben is hagyta. Jó helyre került, mondta nevetve, de azt is hozzátette, soha nem fordult elő olyan, hogy egyetértés nélkül intéztük volna dolgainkat, tehát közösen viseljük a kalapot.

– Az együttlét soha nem jár súrlódások nélkül. Mikor fordul elő például, hogy Marika néni rászól a férjére?

– Mondjuk, takarítás közben elmondom neki, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Akkor megbántódik, de nem sokkal később rendbe jön minden.

– Mert én elvállalom ugyan a házimunkát – amit borzasztóan nem szeretek –, de ne nézzék, hogy miként végzem, mert biztos, hogy találnak benne hibát – egészíti ki Nándi bácsi a gondolatot.

– Mikor és hogyan kezdődött a kapcsolatuk? Szerelem volt első látásra?

– 1959-ben találkoztunk először a május 1-jei bálon. Akkor már megöleltük egymást, és felfedeztünk egymásban valamit. Volt ugyan időszak, amikor csak háromhetente találkoztunk, de az elkötelezettség akkor is maradt. Folyamatosan leveleztünk egymással. 1960-ban döntöttünk az eljegyzésről, 1962-ben pedig összeházasodtunk. Két gyermekünk született: Ildikó és Nándor. A mindennapokon és a jeles ünnepekkor pedig már unokáink, Márton és Nándor is helyet foglalnak az ünnepi, családi asztalnál.

Hájas Sándor