Lázadni mindig érdemes célért kell!

Návay Lajost 1919. április 29-én, a Tanácsköztársaság idején gyilkolták meg a kiskunfélegyházi pályaudvaron Návay Ivánnal és Szentes főjegyzőjével, Kiss Bélával együtt. A tiszteletükre állított emlékművet 2014-ben emelte a város. A félegyháziak a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján minden évben az emlékmű előtt emlékeznek meg az áldozatokról. A február 23-ai megemlékezésen Balla László alpolgármester mondott beszédet, majd a Constantinum Színjátszó Köre idézte a korszak rémséges hangulatát. A koszorúk és mécsesek elhelyezése előtt Kollár László képviselő mutatta be az emlékmű körül kialakított tárlat alkotójának, Görgényi István képeit, munkásságát.

A kommunizmus áldozatainak számát a világon 100 millióra becsülik a levéltári kutatások alapján. De a rendszer áldozatainak tartják azokat is, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akiket csoport, vagy vallási hovatartozás miatt üldöztek. Vagyis mindenkit, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Az emléknap rendezvényén Balla László így fogalmazott beszédében: – Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A szovjet megszálló hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Az ő meghurcolásának dátuma vált Magyarországon emléknappá. A félelem, a terror légkörében figyelmen kívül hagyták az emberi és polgári szabadságjogokat. A terror bármikor, bárkire lesújthatott. Senki nem érezhette magát biztonságban. A kommunista diktatúra évtizedeiben százezres nagyságrendű tömeg disszidált Magyarországról külföldre. Később is folytatódott a másként gondolkodók elnémítása. Családok, sőt egész generációk rokkantak bele a kommunista diktatúra elnyomásába. A kommunizmus túlélőire és utódaikra negyven éven keresztül rákényszerítették az elhallgatást, a befelé fordulást. De ma emlékeznünk kell. Emlékezzünk mindazokra, akiket üldöztek, megaláztak, megfélemlítettek, akiket elhallgattak. Emlékezzünk, hajtsunk fejet a kommunista diktatúra áldozatai előtt.

Az alpolgármester beszédét követően a Constantinum Színjátszó Körének diákjainak produkciója idézte a diktatúra kegyetlen hangulatát. Az előadás előtt Tóth Csaba tanár szólt az emlékezőkhöz, aki többek között megfogalmazta: – Észre sem vesszük, nem is tudnánk elmondani, hogy mi magyarok miért vagyunk olyan pesszimisták. Miért vagyunk mindig szomorúak, borúlátóak? Lapozzuk csak végig a történelmünket! Talán mi okkal panaszkodhatunk Európa nemzetei között! De a mai nap nemcsak az áldozatokról szól, hanem azokról a névtelen hősökről is, akik dacoltak a rendszerrel, akik ellent mondtak. Lázadni mindig érdemes célért kell! Valakiért, valamiért, egy nemes dologért, nem pedig valaki ellen! Ha ezt megjegyzed, akkor meg fogod tanulni az élet egyik rejtett titkát.

Az előadást követően Kollár László képviselő bemutatta az emlékezésen kiállított Görgényi István alkotta képeket, és röviden elmondta a festőművész életútját, aki a forradalom leverése után titokban készítette több száz művét '56-os emlékei alapján. A képek teljes titokban készültek, majd a ház pincéjében rögtön elrejtette azokat, és még a családjának sem mutatta meg őket. A titkosság oka érthető, hiszen a festőre és családjára súlyos retorziók vártak volna, ha fény derül „ellenforradalmi reakciós" tevékenységére. Egy tatai vállalkozónak, Rigó Eriknek – aki hozzájutott a teljes Görgényi-hagyatékhoz – köszönhetően azonban itt Kiskunfélegyházán is megtekinthetőek az alkotások. A megemlékezés után a Petőfi Sándor Városi Könyvtár előtt láthatják az érdeklődők.

Fotó: Fantoly Márton

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!