Előadások, kiállítások - 30 éves a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület
Képgaléria
A Jászkun Hármaskerület közigazgatásával, autonómiájával, jogszokásaival és életmódjával foglalkozó Bánkiné dr. Molnár Erzsébet – akit ismerősei és tisztelői második keresztnevén, Arankának szólítanak – szellemi alkotó- és kutatómunkásságának megjelenési formája, eredménye széleskörű és sokrétű: önálló kötetek, tanulmányok, rövidebb cikkek, recenziók írása, kötetszerkesztés, konferenciaszervezés, kiállítás-rendezés sorolható alkotói tevékenységébe. A következő számok látványosan szemléltetik, hogy mekkora életművet mondhat magáénak: az 1979-es első publikációját számos másik követte még; 2017 végéig 16 önálló kötete, 149 tanulmánya, több mint 60 cikke és recenziója jelent meg, 14 kötetet szerkesztett. Tudományos igényű alkotásai éppoly népszerűek, mint az ismeretterjesztő céllal írottak. Tíz éves múzeumigazgatósága (1997-2007) alatt több mint 40 kiállítás nyílt a Kiskun Múzeumban, és számos tudományos konferenciát rendezett a szakma legnevesebb képviselőinek részvételével. Személyes kutatói érdeklődése fokozatosan fordult a térség közigazgatástörténeti kérdéseitől a néprajzon át a mikrotörténelemig.
A tiszavárkonyi születésű, de gyermekkorát Tószegen töltő Aranka 1967-ben, a Debrecenben szerzett friss diplomájával zsebében került Kiskunfélegyházára. A művelődési házban dolgozott hét évig, időközben városunkban alapított családot; férjével, Bánki Horváth Mihállyal két fiuk született. 1974-ben váltott munkahelyet, ekkor lett 22 évre a helyi levéltár vezetője. Itt kezdte elsajátítani a történeti kutatás módszertanát és közben nem csak megismerte, de meg is szerette a levéltári poros, sárgult iratokat, vagy inkább az azokból kibontakozó történeteket. 1979-ben levéltárosi diplomát, művelődéstörténeti kutatásainak összegzésével pedig egyetemi doktori címet szerzett.
A levéltári anyag rendezése közben Aranka több kuriózumra is rátalált, az első ilyen volt az addig ismeretlen, s mai tudásunk szerint a legkorábbi lajstrom Félegyháza újratelepítőinek névsorával, 1744-ből. Második érdekes és értékes lelete volt az a számadás, amelynek segítségével okmányokkal tudta bizonyítani az addig csak legendai homályba vesző sejtést, hogy Kossuth Lajos valóban járt Félegyházán. Jegyzőkönyvi adatok nem szóltak erről, de az előfogatok nyilvántartása és a vendégfogadós számlája ékesen bizonyította a látogatás tényét. Időközben egy nagyszabású helytörténeti kiadvány elkészítésében is közreműködött, ő írta a késő feudalizmusról szóló részt az Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez című műben. Később – immár múzeumigazgatói pozícióban – szerkesztőként ő fogta össze a Kiskunfélegyháza helyismereti könyve című pedagógiai segédkönyv munkálatait is.
A levéltári rendezésből nőtt ki két sorozatindító önálló kötete, A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745-1848 – Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza feudális kori levéltára (Levéltári füzetek I.) és a Bács-Kiskun megyei Levéltár kiskun kerületi fondjai 1848-1876 (Segédletek I.) címmel.
Tudományos munkásságának újabb állomására ért Aranka 1994-ben, amikor A Jászkun Kerület közigazgatása 1745-1876 című művével kandidátusi fokozatot szerzett. Az értekezés könyv formában először 1995-ben, majd második kiadásban egy év múlva jelent meg. A kiadvány a téma iránt érdeklődők számára alapműnek számít, nagyon sokan hivatkoztak rá saját tudományos munkásságuk során.
Az évek során Aranka kutatási módszereibe egyre inkább beleszőtte a néprajzos szemléletet, ennek a folyamatnak első állomása rögtön egy sikerkönyv lett, 1996-ban magyar és német nyelven jelent meg a Polgárok Kiskunfélegyházán 1890-1913 című műve. A könyvben feltárul a századfordulón bekövetkezett lendületes városfejlődés, és a polgári életmód, amelyről egy nevezetes félegyházi polgári család, Hofferék több generáción átívelő története tanúskodik. A kötet alapjául egy töredezett, rongyos füzetecske szolgált, amiről később derült ki, hogy valójában recepteket is tartalmazó háztartási napló. Ezen könyv előzményének tekinthető a Redemptusok című műve, amely Félegyháza gazdaságát és életmódját mutatja be a redempció első századában. A népdalokkal is fűszerezett Betyárok a Kiskunságban című könyvében, amelyben a félegyházi börtönben raboskodó hajdani betyárok sorsát elevenítette fel, szintén tetten érhető a néprajzos érdeklődés.
A Kiskun Múzeum Baráti Körének 1997. évi megszervezésével létrehozott egy agilis, civil támogatói csapatot, amelynek segítségével, és Aranka szerkesztői munkájának köszönhetően sorra jelentek meg a Bibliotheca Cumanica-sorozatban az addig hiánypótlónak számító helytörténeti, irodalmi, néprajzi tanulmányok. Az általa alapított és szerkesztett Múzeumőr című folyóirat először a Baráti Kör hírleveleként indult, azután a megyei múzeumi szervezet negyedéves folyóiratává nőtte ki magát.
Saját családi indíttatása miatt dolgozta fel a tószegi fazekasság történetét. Az egyetemi segédkönyvnek készült népszerű munkája, a Kunok Magyarországon két kiadást is megélt. 2005-ben ért el Aranka a szakma csúcsára, ebben az évben szerezte meg az értekezéssel elnyerhető legmagasabb tudományos rangot, a jászkun autonómiáról írt munkájával a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett.
Bár 2007-ben nyugdíjba vonult, nem távolodott el a szakmától, a tudományos kutatástól. A múzeumi források kiadására létrehozta a Monumenta Muzeologica című könyvsorozatot, amelynek első kötetében publikálta a Kiskun Múzeum őrizetében lévő, magyar és román lakosságú Kővár-vidék nemesi összeírására vonatkozó dokumentum elemzését. Szintén érdekes múzeumi leletként került elő Egyek nagyközség sokáig elveszettnek hitt 1786-1860 között vezetett falukönyve, amely Aranka közlésében immár az ottani érdeklődők számára is hozzáférhetővé vált.
Két legutóbbi önálló kötete, a Földadta sors - Népélet a Jászkunságban (1745-1848) valamint A Jászkun szabadság - A törvényesség helyi sajátosságai a Jászkun kerület népi kultúrájában (1682-1876) az emberközeli történelemmel, a jogszokásokkal, a népélettel foglalkozik.
Aranka több évtizedes munkásságát számos városi, megyei és országos kitüntetéssel ismerték el, birtokosa többek között a Kiskunfélegyházáért és a Jászságért díjaknak, valamint a Móra Ferencről, Holló Lászlóról és Bél Mátyásról elnevezett díjaknak.
Kívánunk Arankának jó egészséget, töretlen munkakedvet, hogy még sokáig maradjon a közművelődési egyesület aktív, alkotó tagja!
Kőfalviné Ónodi Márta
