A Petőfi nevét viselő középiskolák képviselői találkoztak Félegyházán
Rosta Ferenc üdvözlő beszédében elmondta: „Ha Kiskunfélegyházára vendégek érkeznek, akkor többnyire így üdvözöljük a távolról érkezőket:
Köszöntjük Önöket Petőfi és Móra, Holló László és Szántó Piroska városában. Tesszük, tehetjük ezt azért, mert a felsoroltak városunk történelmének szellemköréhez tartoznak szoros szálakkal kapcsolódnak ehhez az alföldi kisvároshoz.
A Kiskunfélegyházán meghirdetett Petőfi emlékévek soron következő rendezvényére hívtuk és vártuk a Petőfi Sándor nevét viselő középiskolákat egy találkozóra. Ami összehozta a jelenlévőket közelről és távolról, az a magyarság legnagyobb és legismertebb költőjének a tisztelete, szeretete. Az ilyen típusú emlékezéseknek szerencsére szép múltja van, és a mindenkori jelenlévők közös feladata és felelőssége, hogy napjainkban is hitet tegyünk Petőfi Sándor emléke előtt, valamint hogy továbbadhassuk az utánunk jövő nemzedéknek. Mert ugye valamennyien jól ismerjük azt a fájó megállapítást, hogy az első nemzedék felejt, a második elfelejt, a harmadik már nem is emlékezik rá. De ebben az esetben ez nem történhet meg.
Itt Félegyháza legszebb helyiségében, a városháza dísztermében köszöntöm azokat, akik eljöttek Kiskunfélegyházára, ahol Petőfi kultusza elevenen él. Hátam mögött, az utca másik oldalán találjuk a Petrovics féle mészárszéket, a híres Hattyúházat, velem szemben az emléktábla, melynek versével a költő hitet tesz, hogy itt az alföldi nagy rónaságon született, nevelkedett, hogy aztán elindulva betölthesse szent küldetését. Itt a padokban pedig olyan elkötelezett emberek foglaltak helyet, akik felvállalták, hogy ápolják, továbbadják Petőfi Sándor kultuszát.”