Egészségügy 2018. augusztus 26. 07:30

A szervátültetés két oldalán - videóval

Szeptember 26-án egy emlékhelyet adnak át az Alsótemető megújult ravatalozójánál, amit azon szervdonorok tiszteletére készítenek, akik tragikus halálukkal más emberek életén segítettek. Az emlékhely gondolata egy édesanya szívében fogalmazódott meg, aki fia elvesztését követően a vállalhatatlannak tűnő fájdalom terhe mellett küldetésének érezte a hasonló esetek névtelen hőseinek megemlítését.

Egy hozzátartozó elvesztése mindig súlyos trauma a családnak, a fájdalmas baleset, vagy hirtelen halál azonban bizonyos esetekben életeket menthet. A szervátültetés, vagy más néven transzplantáció kevés szót kap mindennapjainkban, a donorok ismeretlenek maradnak, holott a beavatkozás gyógyulást, sokszor életet jelent a beteg emberek számára.

Csikós József és felesége Irma hét évvel ezelőtt, 2011. májusában hirtelen szívhalál következtében vesztették el 33 éves fiukat, miután az újraélesztés ellenére a fiatalember agyműködése oxigénhiány következtében leállt. Az édesanya ma is fájdalommal beszél az esetről: – Az orvos közölte, hogy a vizsgálatok eredményei alapján a fiunk agyhalott, viszont egészséges szerveit szervátültetés céljára felhasználják. El kellett búcsúznunk a fiunktól, miközben fájdalmunkat tovább növelte az az ellenérzés, hogy szeretett kincsünket megcsonkítják – mondta el őszintén az anyuka.

A sokak által ismert és szeretett fiú, Csikós József, Csiki, nagy űrt hagyott maga után családja, barátai és sporttársai körében, mint ahogyan azt az azóta létrejött és évről-évre megrendezett “Csiki” Emléktorna is bizonyítja. Szembe kellett nézni a veszteség fájdalmával, amelyben a gyászoló család számára a megértő, támogató közösség, az emléktornák, és az évfordulókon megjelent barátok jelentettek kapaszkodót. Majdnem három év telt el, amikor egy váratlan esemény kapcsán azonban más megvilágításba került a tragédia.

– 2014. március 21-én ismeretlenül kerültünk Budapestre, a Fiumei úti temetőbe a fiunk egyik szorosan kötődő gyerekkori barátja által. Mint az számunkra a helyszínen kiderült, egy kopjafánál szervátültetettek ünnepeltek, akik hálát adtak ajándékba kapott életükért, amit az ismeretlen donoroknak köszönhetnek. Ez borzasztó fájdalmasan érintett minket, hiszen még közel voltunk a tragédiához. Hangos zokogásban törtünk ki, amiből mindenki tudta, hogy mi a másik oldalt képviseljük.

– Odajöttek hozzánk, vigasztaltak, s mindenki azt remélte, hogy őbenne él a mi szerettünk. Ekkor született meg a kapcsolat a szervátültetettekkel, akik azóta is minden évben meghívnak minket az ünnepségükre.

Irma ott, a fiumei temetőben találta meg a megnyugvást abban, hogy rájött, fia – addig értelmetlennek tűnő halálával – három ember életét mentette meg. Megtört lelke abban vigasztalódott meg, hogy fia bár elment, de tragikus halálával segített másokon.

– Engem nagy veszteség ért, de valaki élhet – mondta párás szemmel az édesanya.
– Ennek kapcsán határoztam el, hogy a budapesti emlékhelyhez hasonlóan – ahol a szervátültetettek tudnak emlékezni –, nekünk donor hozzátartozóknak is létesítenünk kell egy olyan helyet, ahol a sorstársak találkozhatnak, s egymás tragédia utáni életén segíthetünk. Ez az életút, amit a fiammal és a fiamért járok, a Jóisten erejével mára a küldetésemmé vált.

Az Alsótemető ravatalozójának felújítása végül megfelelő alapot adott az emlékhely kialakításához, ahol egy táblára felkerülhetnek az ismert donorok nevei, s ahol egy kihelyezett ládába bárki elhelyezheti üzenetét, olyanok is, akik talán még nyíltan nem szeretnék felvállalni szerepüket.

Néhány évvel ezelőtt március 21-ét a szervdonorok emléknapjává, az új élet kezdetének nyilvánították, de Kiskunfélegyházán lesz az első olyan emlékhely az országban, ahol a donorrá lett névtelen hősök, édesapák, vagy gyermekek előtt leróhatjuk tiszteletünket. S bár idén már a tízezredik szervátültetést végezték el Magyarországon, a téma ingoványos területeket érint.

– A szervátültetettek tudják, hogy nagy tragédia árán kaptak esélyt a továbbéléshez. Talán attól félnek, hogy a hozzátartozóktól azt kapják, hogy a szerettük meghalt azért, hogy ők élhessenek. De ez éppen fordítva van: az én fiam halála kapott értelmet azzal, hogy mások élhetnek.

S bár ez a fájdalom soha nem múlik el, Irma küldetése más emberek lelki gyógyulásán segít. A hozzátartozók közül talán többen nincsenek még felkészülve arra, hogy szembenézzenek a szervátültetés tényével, s azokkal az emberekkel, akik talán az ő szerettük szerveit kapták, mint ahogyan a szervátültetettek sem tudnak őszintén örülni ajándékba kapott életüknek, amíg azt más gyötrelemként éli meg.

Ez az emlékhely talán híd lehet a szervátültetés két oldalán állók között, ahol a ki nem mondott fájdalmak és örömök az élet újraértelmezésében találkozhatnak.

K. G.

Fotó: Kiss Gabriella



 

Kövessen minket a Facebookon is!