A szervátültetés két oldalán - videóval
Egy hozzátartozó elvesztése mindig súlyos trauma a családnak, a fájdalmas baleset, vagy hirtelen halál azonban bizonyos esetekben életeket menthet. A szervátültetés, vagy más néven transzplantáció kevés szót kap mindennapjainkban, a donorok ismeretlenek maradnak, holott a beavatkozás gyógyulást, sokszor életet jelent a beteg emberek számára.
Csikós József és felesége Irma hét évvel ezelőtt, 2011. májusában hirtelen szívhalál következtében vesztették el 33 éves fiukat, miután az újraélesztés ellenére a fiatalember agyműködése oxigénhiány következtében leállt. Az édesanya ma is fájdalommal beszél az esetről: – Az orvos közölte, hogy a vizsgálatok eredményei alapján a fiunk agyhalott, viszont egészséges szerveit szervátültetés céljára felhasználják. El kellett búcsúznunk a fiunktól, miközben fájdalmunkat tovább növelte az az ellenérzés, hogy szeretett kincsünket megcsonkítják – mondta el őszintén az anyuka.
A sokak által ismert és szeretett fiú, Csikós József, Csiki, nagy űrt hagyott maga után családja, barátai és sporttársai körében, mint ahogyan azt az azóta létrejött és évről-évre megrendezett “Csiki” Emléktorna is bizonyítja. Szembe kellett nézni a veszteség fájdalmával, amelyben a gyászoló család számára a megértő, támogató közösség, az emléktornák, és az évfordulókon megjelent barátok jelentettek kapaszkodót. Majdnem három év telt el, amikor egy váratlan esemény kapcsán azonban más megvilágításba került a tragédia.
– 2014. március 21-én ismeretlenül kerültünk Budapestre, a Fiumei úti temetőbe a fiunk egyik szorosan kötődő gyerekkori barátja által. Mint az számunkra a helyszínen kiderült, egy kopjafánál szervátültetettek ünnepeltek, akik hálát adtak ajándékba kapott életükért, amit az ismeretlen donoroknak köszönhetnek. Ez borzasztó fájdalmasan érintett minket, hiszen még közel voltunk a tragédiához. Hangos zokogásban törtünk ki, amiből mindenki tudta, hogy mi a másik oldalt képviseljük.
– Odajöttek hozzánk, vigasztaltak, s mindenki azt remélte, hogy őbenne él a mi szerettünk. Ekkor született meg a kapcsolat a szervátültetettekkel, akik azóta is minden évben meghívnak minket az ünnepségükre.
Irma ott, a fiumei temetőben találta meg a megnyugvást abban, hogy rájött, fia – addig értelmetlennek tűnő halálával – három ember életét mentette meg. Megtört lelke abban vigasztalódott meg, hogy fia bár elment, de tragikus halálával segített másokon.
– Engem nagy veszteség ért, de valaki élhet – mondta párás szemmel az édesanya.
– Ennek kapcsán határoztam el, hogy a budapesti emlékhelyhez hasonlóan – ahol a szervátültetettek tudnak emlékezni –, nekünk donor hozzátartozóknak is létesítenünk kell egy olyan helyet, ahol a sorstársak találkozhatnak, s egymás tragédia utáni életén segíthetünk. Ez az életút, amit a fiammal és a fiamért járok, a Jóisten erejével mára a küldetésemmé vált.
Az Alsótemető ravatalozójának felújítása végül megfelelő alapot adott az emlékhely kialakításához, ahol egy táblára felkerülhetnek az ismert donorok nevei, s ahol egy kihelyezett ládába bárki elhelyezheti üzenetét, olyanok is, akik talán még nyíltan nem szeretnék felvállalni szerepüket.
Néhány évvel ezelőtt március 21-ét a szervdonorok emléknapjává, az új élet kezdetének nyilvánították, de Kiskunfélegyházán lesz az első olyan emlékhely az országban, ahol a donorrá lett névtelen hősök, édesapák, vagy gyermekek előtt leróhatjuk tiszteletünket. S bár idén már a tízezredik szervátültetést végezték el Magyarországon, a téma ingoványos területeket érint.
– A szervátültetettek tudják, hogy nagy tragédia árán kaptak esélyt a továbbéléshez. Talán attól félnek, hogy a hozzátartozóktól azt kapják, hogy a szerettük meghalt azért, hogy ők élhessenek. De ez éppen fordítva van: az én fiam halála kapott értelmet azzal, hogy mások élhetnek.
S bár ez a fájdalom soha nem múlik el, Irma küldetése más emberek lelki gyógyulásán segít. A hozzátartozók közül talán többen nincsenek még felkészülve arra, hogy szembenézzenek a szervátültetés tényével, s azokkal az emberekkel, akik talán az ő szerettük szerveit kapták, mint ahogyan a szervátültetettek sem tudnak őszintén örülni ajándékba kapott életüknek, amíg azt más gyötrelemként éli meg.
Ez az emlékhely talán híd lehet a szervátültetés két oldalán állók között, ahol a ki nem mondott fájdalmak és örömök az élet újraértelmezésében találkozhatnak.
K. G.
Fotó: Kiss Gabriella
