Érdemes jónak lenni, sugallják Petőfi versei

Három év a 26-ból. Petőfi Sándor élete és költészete 1844-45-46-ban címmel tartott előadást Juhász István nyugalmazott gimnáziumi tanár november 22-én, a Petőfi Sándor Városi könyvtárban. Mielőtt elkezdte versekkel gazdagon illusztrált előadását, minden vendéget megajándékozott egy sajátkezűleg írt rövid gyűjteményével, amelyek a költőóriás fontos, tanulságos gondolatait hordozzák.

Hogy a költő életútjának miért ezt a három évét választotta ki, arról elmondta: – Megítélésem szerint ez a három sűrű esztendő volt az, amikor Petőfi följutott költészetének csúcsára. 1844-45-46-ban megírta azokat a halhatatlan alkotásokat, amelyek őt a legnagyobbak közé emelik akkor is, ha többé egy gondolatot sem vet papírra. Ezekben az években megírta felejthetetlen meséit, amelyek elhitetik velünk, hogy érdemes jónak lenni, mert a jó elnyeri méltó jutalmát. Ekkor íródtak kacagtató népi történetei is, többek között A Helység kalapácsa. Ezen kívül megírta a Szerelem gyöngyei, a Cipruslombok Etelka sírjáról versciklusait. Ebben az időben kalandozta be Magyarországot. Több mint 30 településen járt. Fényes szelleméből minden településre ráhagyott egy-egy verset.

Petőfi életműve így összegezhető: a magyarok számára – abban a 850 körüli versben, ami az életműve –, teremtett a Kárpát-haza fölé a magasba egy spirituális hazát, egy szellemi hazát, ahol a világban élő összes magyar otthonra lel. Petőfi írt egy dalt. Ez a dal a Nemzeti dal volt, amely soha nem hagy beletörődni a magyartalanságba – zárta gondolatait Juhász István.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!