Titkok a levéltárból - Történeti érdekességek
Az 1700-as években még archívumnak nevezték a becses iratok megőrzésére szolgáló intézményt, a következő évszázadban lett a neve levéltár, az itt dolgozó tisztviselőt pedig levéltárnoknak hívták. Az intézmény sokáig a város egyik hivatalának számított, fontosságát bizonyítja, hogy pl. az 1885-ös tisztújítás során a hivataláról leköszönő polgármester a levéltár kulcsát és a város pecsétjét, mint hatalmi jelvényeket adta át a választási bizottságnak.
A levéltár közigazgatásban betöltött fontos szerepét mutatja, hogy a mindenkori városháza épületében működött. Jelenlegi helyét, a polgármesteri hivatal Kazinczy utcai szárnyának második emeletén már a városháza 1905-ös tervrajzán ilyen célra szánták. A félegyházi levéltár többnyire ma is azokat a termeket, szobákat használja, amelyeket a városháza 1911-es felavatásakor megkapott, a raktári bútorzat, állványzat is teljesen korabeli, azaz már több mint 100 éves. Elődeink számoltak azzal, hogy ha a levéltári raktár megtelik iratokkal, az igencsak megterheli az épületet. Ezért a raktár padozata a tervek szerint „20 vaggon” súlyt képes gond nélkül megtartani, ez négyzetméterenként 800 kg-os terhelést jelent.
A levéltár mára elérte befogadóképessége határát, az idők során átvett több mint 900 iratfolyóméternyi anyaggal polcai, szekrényei megteltek. Korábban (különösen a második világháború utáni papírhiány miatt) sajnos történtek szakszerűtlen selejtezések, pótolhatatlan veszteséget okozva így a történeti értékű dokumentumok között.
Az 1950-es évek centralizációs törekvései a levéltárakat sem kerülték el, így került Félegyháza város maradandó iratanyaga – az őrzési hely változatlanul hagyásával – először a Kecskeméti Állami Levéltár, később a megyei levéltár felügyelete, fennhatósága alá. Jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárának részlegeként, fióklevéltáraként működik.
Ónodi Márta
