Advent második vasárnapja – A reménység

Már csak két hét, és elérkezik az év talán legnépszerűbb ünnepe, a karácsony. Csillogó fények veszik körül a korán sötétbe burkolózó várost, s a díszes lámpások alatt meleg kabátba bújt emberek sietnek. A karácsonyfaárusok, a fenyőillat, a forralt bor, a fűszerek olyan hangulatot teremtenek, amivel csak a karácsony ajándékoz meg bennünket. A most kezdődő advent a várakozás időszaka, amely lehetőséget ad arra is, hogy átgondoljuk, számunkra miről szól a karácsony. A készülődés, a bevásárlás, az ajándékok, a fények és illatok mind fontosak, de az ünnep igazi hangulatát nem a kellékek adják, hanem az a tartalom, amellyel mindezt megtöltjük. Az advent négy vasárnapja, s a koszorún meggyújtott gyertyák a hit, remény, öröm, szeretet szimbólumai. Jelentésükről, a fogalmak és az ünnepvárás kapcsolatáról városunk egy-egy lelkészével beszélgettünk, hogy általuk is megismerve a várakozás állomásait, közelebb kerülhessünk a karácsony örömhíréhez.

Az adventi koszorú második gyertyája a reményt jelenti, amely csodálatosan kapcsolódik a karácsonyhoz, hiszen Jézus, megszületésével reményt hozott a földre. Eljövetele azt is bizonyítja, hogy az ember nincs egyedül a világban, és Istennél feltétel nélküli elfogadásra talál. A reményről Hostyánszki Péter baptista lelkész gondolatait osztjuk meg.

– Ma a remény az emberek számára egy távoli, sorsfordító dolgot jelent, amelytől sokan azt várják, hogy megváltoztatja életüket: egy munkahelyváltás, ami egzisztenciát ad, egy házasság, amelyben megtalálják a boldogságot, pénz, amellyel valóra válthatják álmaikat. Ám, amikor sem a vágyott munka, sem az áhított kapcsolat és még a pénz sem hozza el a remélt örömöket, újabb és újabb elérendő célokat tűznek ki maguk elé.

A világ tele van ígéretekkel, amelyektől az emberek a boldogságot remélik, de a valódi hiányt, a szívükben lévő űrt ezek nem tudják betölteni. Ez az űr az Édenkertben, az első emberpár eredendő bűne miatt, az Istentől való elszakadás következményeként keletkezett, és tartja távol ma is az embereket a Teremtőtől. Ezt az Isten-alakú űrt azonban csakis Isten tudja betölteni, aki úgy vár bennünket, mint ahogy a tékozló fiút várta az édesapja.

A bűn ma is szakadékot képez, mert tökéletlenségünkben – amikor nap, mint nap elesünk, és nap, mint nap vétkezünk –, nem merünk és saját erőből nem is tudunk közelíteni az ő tökéletességéhez. Bűneinket azonban Jézus Krisztus elhordozta, vállalta helyettünk ezt az utat, amikor megváltott minket kereszthalálával. Ezért a karácsony üzenetében ott van a remény, melyet Jézus születésével kaptunk, hiszen az ő kegyelméből újra Isten felé fordulhatunk. S Isten meg is tart bennünket, újra és újra odafordul hozzánk, megfogja kezünket, és erőt ad arra, hogy talpra tudjunk állni.

A földi dolgokban nap, mint nap csalódunk, amit eddig értéknek hittünk, az ma megkérdőjeleződik. Az emberek már nem akarnak szabályok és keretek között élni, és a világ egyre nagyobb feszültségei miatt elveszettnek érzik magukat. Közben pedig, a divat, az elvárások szüntelen változásával az identitásukat keresik ebben a reményveszett világban, próbálnak biztos pontot találni, de ez Isten nélkül nem megy.

Ezért a karácsony üzenete nekik is az, hogy Jézus Krisztussal eljön a reménység. Többé már nem kell földi dolgokba kapaszkodni, mert benne megbízhatunk, ő megváltoztat bennünket, és felkészít az Istennel való találkozásra.

K. G.

Fotó: Kiss Gabriella - A fotón szereplő adventi koszorút a Boszorkánykéz Virág-ajándék üzlet ajánlotta fel.