Egy könyv fiatalokról a fiataloknak és felnőtteknek

Babay József „ Mi huszonketten…” című kötetének reprint kiadását mutatták be november 29-én, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. A szerző a félegyházi Városi Katolikus Főgimnázium egyik osztályának egy tanévét tűzte tollhegyre, amikor megírta szép, tanulságos történetét 1932-ben. A régmúlt idők akkori diákjairól, tanárairól, az iskola életéről – amit ma Móra Ferenc Gimnáziumnak hívnak – mesélnek a könyv lapjai. A kötet a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a könyvtár támogatásával jelent meg. A könyvbemutatón Rosta Ferenc alpolgármester mondott bevezetőt, majd dr. Tarjányi József ismertette Babay József életét, munkásságát, illetve a kiadványt. A Móra Gimnázium diákjai részleteket olvastak fel az írásokból.

Rosta Ferenc bevezetőjében kifejtette: – Lehetne ez egy idilli történet is, de sajnos nem az, mert a tanév, amelyről szól az 1916-os esztendő, a Nagy Háború adja a nyugtalanító keretet. És az osztály, ők huszonketten, az utolsó boldog diákévük lezártával elindultak a frontra. Névsoruk olvasható az akkori iskola értesítőjében, mint ahogyan az „elbocsájtó szép üzenet”, az igazgatói beszéd is. Az állomásról kigördülő vonat kerekei még a vidám ifjúság hangulatát kattogják, de az őket kísérő tanárok szemében ülő könnyek már egészen másról szólnak. Az pedig már történelmi tény, hogy közülük négyen nem jöhettek haza, nevüket az iskola falán fekete márványtáblába vésték – meghaltak a hazájukért.

Babay József életét és munkásságát dr. Tarjányi József ismertette: – Nagyatád-Bodvicán született, 1898. november 29-én. Szülei egyszerű emberek voltak, mint ő maga írja, „szegénykés atya szegénykés házának mestergerendái alatt” látta meg a napvilágot. Apa nélkül nőtt fel, anyai nagyapja és édesanyja együtt nevelte és taníttatta. Édesanyja varrónő volt.

Az elemit és polgárit Nagyatádon végezte, középiskolai tanulmányait Csurgón kezdte, majd a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben fejezte be. Bár élete végéig hű maradt „az ezerligetes Dunántúlhoz”, lelkében mégis kitörölhetetlen emléket hagyott az alföldi diákévek élménye. A félegyházi tanítói oklevél megszerzése után a budapesti Pedagógiumban készült a tanári pályára.

1916-ban behívták katonának, pár hónapos kiképzés után 19 hónapos frontszolgálatot teljesített. A háború után Pécsett jogi tanulmányokat folytatott, majd a tanulást félbeszakítva előbb Kaposváron, majd Szombathelyen újságírással kereste kenyerét. 1923-ban Budapesten, a Magyarság belső, az Új Idők főmunkatársa lett. A legkülönbözőbb pártállású lapokban publikált (Világ, Magyar Hírlap, Újság, Nemzeti Újság, Népszava). Aktívan részt vett a vidék közművelődésében jelentős szerepet játszó Berzsenyi Társaság munkájában.

1932-ben írta a „Mi huszonketten” című ifjúsági regényét, amelyben a félegyházi élményeit dolgozta fel. A regény az első világháború kezdetén játszódik, amikor az író maga is 16-17 éves volt, mint könyve hősei. Diákéletének legemlékezetesebb vakációjáról szól a történet. Lula Lali néven ő dúdolgat a kunsági aranyporos országútról, s ő jut el Somogyországba. Nyenyeréjével ő üdíti fel a hosszú vándorlásban elfáradt lelkét, no meg más vándorutasok kedélyét is. A fiúk, akikkel együtt szélmolnárkodik, akikkel együtt aggódva lesi Bognár tanár úr noteszének rejtélyes zizzenéseit, már férfiak e korban, az iskolapadból a háború vágóhídjára vezetett az útjuk. Ezt írta regényéről: „ Édes messzeségből száll a múlt. Tavasz és nyáridők pipitérei, emlékek raja tarkállik rajta. Kizeng belőle a kettőstornyú templom harangszava. Meg az iskolai csengő, amelyet konok kézzel ráz a tízperces szünet után Plutarchos, a pedellus.” Nem az első regénye ez a könyv. Néhány évvel előtte jelent meg egy mesejátéka a Veronika, majd később a Csodatükör című népi játéka. Nagyszerű ifjúsági regénye a Vándorlegények. Kevés magyar író szavaiban él oly melegen az anya iránti szeretet, mint Babayéban. Édesanyám című regényében örök szobrot faragott az egyszerű kis asszonykának, a mamának.

1935-ben lett a Petőfi Társaság tagja. Felfelé ívelő pályáját a háború és az 1948-as fordulat törte meg. 1953-ig családjával kitelepítették. Mindössze 58 évet élt, 1956. június 19-én halt meg.

További művei: Menekülj a szerelemhez (regény, Bpest, 1934), Rózsafabot (regény, Bpest, 1935), Gábor diák (filmforgatókönyv, 1954), Három szerelmesek (rádiójáték, 1955), Három szegény szabólegény (színmű, Petőfi Színház, 1956).

s. r.