Akit a jóisten is tűzoltónak teremtett
A szerény, csendes, 41 éves férfivel szabadnapján beszélgettünk. Megfontolt szavai, lényéből áradó határozottsága a hétköznap csöndes eseménytelenségén át is biztonságot sugároz. Míg ő nagy szeretettel beszél hivatásáról és családjáról, én arra gondolok: ilyen, ha egy ember a helyén van. Mert az bizonyos, hogy Simó Mihályt a jóisten is tűzoltónak teremtette. Pedig nem volt számára egyenes az út idáig.
Mihály Erdélyből származik, 1999-ben jött Félegyházára. Először kertészetben helyezkedett el segédmunkásként, dolgozott az Ótemplom plébániájának gondnokaként, és volt raktáros is. Közben leérettségizett, mert olyan hivatásra vágyott, ahol nap, mint nap embereken segíthet. 2007-ben jelentkezett tűzoltónak, 2010-ben került állományba. S bár egy álom vált akkor valóra, az első éles bevetések kitörölhetetlen nyomot hagytak a lelkében. Például amikor vonat ütközött személyautóval Félegyháza határában. Az édesapa a baleset következtében azonnal meghalt, a 10 éves kislány kiszabadításáért pedig három órán át küzdöttek a tűzoltók, közöttük Simó Mihály. Szerencsére sikerrel jártak. De a gyerek ijedt tekintete egy életre beleivódott az emlékezetükbe.
– Szerintem ezen a pályán a legfontosabb alapfeltétel az igény arra, hogy önzetlenül segíteni tudjunk a bajbajutottakon. Jó látni az emberek bizalmát, hiszen sokszor úgy várnak bennünket, mint a messiást. De sajnos nem mindig járunk sikerrel. Ott és akkor persze nem engedhetjük meg magunknak, hogy az érzelmek vezéreljenek, cselekedni kell, mégpedig hideg fejjel. Riasztásnál mindent elfelejtünk. Amíg akció van, nem fázunk, nincs melegünk, nem fáj a fejünk… A saját problémánkat eltompítja az adrenalin. Amikor viszont visszafelé tartunk a laktanyába, mindent elárul a hangulat. Ha sikerrel jártunk, olyan a kocsi, mint egy méhkas: mindenki fel van dobódva. Ellenkező esetben vágni lehet a csöndet. Ami megtöri, az egy-egy telefonhívás a családnak: Jól vagytok? Minden rendben? A gyerekek?
Simó Mihályt is szerető család várja haza: felesége és 10 éves kislánya, a Constiban tanuló, elméletben és sportban is jeleskedő Nóra. Ők jelentik az otthont, a biztos hátteret. Feléjük száll az első gondolat bevetés után.
A tűzoltó második családja a csapat, amellyel dolgozik. A munkatársak, vagy sokkal inkább sorstársak, akikkel közösen élik meg a sokszor megrázó, testet-lelket próbára tevő helyzeteket. A feltétel nélküli bizalomra épülő jó együttműködés náluk a szó legszorosabb értelében élet-halál kérdése. Az átéltek megbeszélése és feldolgozása pedig a lelki egészség megőrzésének záloga.
Nem csoda, hogy a tűzoltók között sokszor szövődik életre szóló barátság. Ahogy Mihály meséli, a civil életben is bármikor számíthatnak egymásra. Az együtt töltött 24 órás szolgálatok és a közös bevetések jó alapot adnak ehhez.
Simó Mihály szerint vannak bátrak, és még bátrabbak. A tűzoltók között a tekintélyt nem lehet kikövetelni, csak kiérdemelni. Ebből adódóan mindenki tudja, hogy hol a helye, hogy kitől kell mérlegelés nélkül elfogadnia az utasítást. A feladatot is annak függvényében osztják ki, hogy ki miben erős. S mivel nincs két egyforma eset, egyszer az egyik, máskor a másik erénye értékelődik fel.
A kitüntetett tűzoltó főtörzsőrmester például kétségtelenül erős a gyors helyzetfelismerésben és cselekvésben. Bizonyította ezt többek között a 2012-es bugaci erdőtűzben, amikor egy héten át harcolt társaival a lángokkal. Helytállásáért akkor előléptetést kapott. Idén Az év tűzoltója címet adományozta számára a félegyházi önkormányzat azért a lélekjelenlétért, amiről szabadnapján egy magántársaságban tett tanúbizonyságot, és amivel megmentette egy asszony életét. Most pedig a Kiemelkedő Társadalmi Szerepvállalásáért Díjjal ismerték el munkáját. Mindez – fogalmazott a kitüntetett – abban erősíti meg, hogy ott van, ahol lennie kell. Nem is vágyik annál többre, mint ami már az övé.
T. T.
