Az új élet öröme
Előző cikkünket a szervdonorok tiszteletére készült emlékmű kapcsán írtuk, amelynek ünnepi átadójakor Tamás már az új vesével lábadozott, s ez az év a sikertelen riadók után mégis ajándékot tartogatott számára.
– Egy éve karácsonykor éppen az éjféli misére készültem, amikor az első riadóm volt. Akkor azt hittem, ez lesz a karácsonyi ajándékom, de végül a műtét nem jött össze, sőt később, még egy ehhez hasonló eset is következett. De nem csüggedtem el, mert tudtam, hogy azokat a veséket nem nekem szánták. Úgy gondolom, hogy a sikeres műtéthez szükség van az orvos szaktudására, a beteg hitére, és Isten akaratára. Én megteszem az én részemet, bízom a sebészben és abban, hogy Isten a legjobbat szeretné nekem. Ez most jött el, szeptember 18-án. Az új vesém szépen működött a műtét után, a kiválasztás deciliterről deciliterre indult be. Óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy ennyi várakozás után, vállalva a műtétet, minden jól ment.
De az első három nap hullámzó volt, az öröm és az izgalom egyszerre voltak jelen, míg szépen, lassan kiegyenesedtek a kérdőjelek. Boldogság fogott el, mert hirtelen megnyílt az élet előttem, hiszen ha nem kell művesekezelésre járnom, olyat is megtehetek, amit eddig nem. A gyermekvállalástól a kötetlenebb munkavégzésig a sok lehetőséggel úgy éreztem, hogy enyém a világ. De nem megy minden zökkenőmentesen, s nekem is voltak nehéz napjaim. A vizelettel sok nyomelem kiürült, emiatt izmaim fájdalmas görcsben voltak, amit csak tetézett, hogy gyógyszerallergiám lett, így mindenhol viszkető kiütések borították el testemet.
Anyut hívtam, mert akkor ott nagy szükségem volt rá. Együtt sírtunk, de utána szép lassan rendeződtek a dolgaim, s most már három hónapos lesz a transzplantációm. Eleinte hetente, majd kéthetente, most pedig már csak havonta járok ellenőrzésre. A szervezetem és a lelkem is elfogadta a vesét, s azzal, hogy beszélek hozzá és rámosolygok belülről, megerősítem a kapcsolatunkat. Az évemet sosem zárom negatív mérleggel, de ez az év azért így kerek. Az első időszakban vigyázni kellett a fertőzésekkel szemben, maszkban jártam, de most már egyre többet mozdulok ki otthonról. Vonattal utazom, sétálok a főutcán, beülök egy teára. Azért kaptam a vesét, hogy éljek vele, hogy emberek közé menjek, dolgozzak, moziba járjak, nyaraljak, szerelmes legyek és boldogan éljek.
K. G.
Fotó: Kiss Gabriella
