A sérült madarak megmentője
Képgaléria
– Kiskunfélegyházán születtem, beszédhibám miatt csendes, visszahúzódó gyerek voltam. Korán kiderült viszont, hogy jó műszaki érzékkel rendelkezem: háromévesen már befűztem a Tesla B90-es orsós magnót és szinte mindent szétszereltem. Később, tinédzserkoromban megtanultam összerakni is – kezdi a bemutatkozást.
István – vagy, ahogy barátai ismerik: Udi – a Platán suliban, Meizl Ferenc igazgató csillagász szakkörén kezdett el igazán magára találni.
– Szinte minden héten más találmánnyal jelentem meg. Volt ezek között Sokol rádió, elektro-konstruktor játék, sodrott, szigetelt vezetékből készült ruhaszárító zsinór, walkman hangfalak felhasználásával kézi kapcsolású telefonközpont is. Építettünk rádióadót, ami bár meglehetősen kis hatótávolságú volt, de működött. Ez volt a FECSILL Rádió. A fotózás is érdekelt, kaptam egy Beirette VSN fényképezőgépet, azzal kezdtem el fotózni. Otthon, saját fotólaborban dolgoztam ki a fekete-fehér képeket kezdetben szülői felügyelettel, később a barátaimmal.
Udi a Kossuth szakmunkásképzőben folytatta tanulmányait, ahol osztályfőnöke, Ipacs Lászlóné felismerte átlag feletti számítástechnikai érzékét, és versenyekre küldte. Kiemelkedően állt helyt a megyei és országos tudáspróbákon is csakúgy, mint fizikából, Mátyus Imréné felkészítésével. Sokak Commodore és IBM XT számítógépét javította, önkéntesen segített a számítástechnikai eszközök üzembehelyezésében többek között a tűzoltóságon, amiért cserébe tiszteletbeli tűzoltó lett. A következő nagy szerelem, a videózás, nagybátyja kamerájával érkezett meg az életébe. Így került kapcsolatba a helyi televízióval és sajtóval, dolgozott többek között a Félegyházi Hírlapnál és a Sirius Rádiónál. Kipróbálta magát a versenyszférában is, volt karbantartó, de bármit is dolgozott is főállásban, segítségére bárki számíthatott kihívást jelentő műszaki problémájának megoldásában.
Azt, hogy Udi talált rá a madármentésre, vagy az „kereste meg” őt, nem lehet tudni. Minden esetre mostanra számos bajbajutott, beteg, sérült példány köszönheti életét a találkozásnak.
– Ez a szerelem is kiskoromban kezdődött. Az Attila utcai gólyafészeknél mindig meg kellett állni, hogy lássam a kis gólyákat. Meghatározó emlékem, amikor óvodás koromban a parkerdőben találtunk egy leesett fészket és abban egy élő „sasfiókát” (valamilyen ragadozó fióka lehetett), amit az óvónéni értesítésére elszállítottak a nemzeti park munkatársai. Később is nagy rajongója voltam a természetnek: sokat túráztam, kirándultam, gyönyörködtem a tájban és az állatokban. A billegető cankó sebesült madár trükkjének mindig bedőltem, sikerült elcsalnia a fészkétől, pedig szerettem volna lefényképezni. Madárhanggyűjtéssel is próbálkoztam kartonból készült, parabolára szerelt kondenzátormikrofonnal és egy hordozható BRG MK-29 JUNO kazettás magnóval, de komolyabban az utóbbi egy-két évben kezdtem el foglalkozni madárvédelemmel. Azzal keresett meg Meizl Ferenc, a Madárbarát Klub vezetője, hogy szeretne egy webkamerás odút csinálni a Platán iskola számára, és ehhez segítséget kért tőlem. Természetesen csatlakoztam a klubhoz és attól kezdve együtt dolgozunk. Általa tagja lettem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bács-Kiskun Megyei Csoportjának is. A kutyamenhelyek önkénteseként – akiknek védenceik fuvarozásában szoktam segíteni – egyszer öt vörösróka-kölyköt kellett Pestre vinni az Állatmentő Sereghez, akiktől később az első madármentős fuvarkérést is kaptam – idézi fel István a madármentéshez vezető utat.
– Tavaly júniusban egy tartósan sérült, röpképtelen Dézi nevű dolmányos varjút szállítottam Békéssámsonról Szentesre. Kiderült, hogy Szentesen hamarosan madármentő állomás nyílik egy régi óvoda épületben, a hortobágyi Madárkórház Alapítvány egyik önkéntese, Nagy Tímea vezetésével. Bekapcsolódtam a munkába, kiépítettem a mikrohullámú internetet, saját szerszámokkal és a Pomázról érkezett önkéntes gyerekekkel közösen röpdéket építettünk. Augusztusban vizsgáztam alapfokú madármentésből a Hortobágyon, de ezzel még nem ér véget a tanulás, továbbra is sokat kell gyakorolnom ahhoz, hogy akár a helyszínen sürgősségi intenzív ellátást tudjak nyújtani. Madármentő önkéntesként elsősorban a sérült, beteg madarak, vagy rászoruló fiókák felkutatásában, befogásában, elsősegélynyújtásban és mentési szállításban, a madármentő állomáson ápolásban, etetésben, röpdeépítésben, karbantartásban veszek részt. Madárbarátként és az MME 7-es csoportjának tagjaként madárvédelemmel, elsősorban a gyermekek szemléletformálásában, madárbarát rendezvények lebonyolításában, madárodúk készítésében, kihelyezésében, odú-adatbázisban történő regisztrálásban, gólyagyűrűzésen, téli madáretetésben, szinkronszámlálásokban, madarakra veszélyes villanyoszlopok és áramütött madarak bejelentésében veszek részt. Hamarosan a külterületen webkamerás madárodútelepet szeretnék üzemeltetni, az ehhez szükséges informatikai hálózatot már kiépítettem.
Nagy öröm számomra, amikor a kihelyezett odúkat elfoglalják a madarak és az ellenőrzések során madárfiókákkal találkozom. Jó érzés télen a madáretetőket és itatókat látogató madarakkal foglalkozni, vagy megelőzni egy áramütést. Volt például, hogy Bokroson egy fiatal fehér gólyapár a középfeszültségű trafós oszlopon kezdett el fészket építeni, kukoricaszárat, ágakat szórt a biztosítékokra és a trafóhoz, amivel sajnos zárlatot is okoztak. Volt olyan ág, ami füstölve ért földet. A bejelentés a szentesi madármentő állomásra érkezett. Kimentem és hihetetlen látvány fogadott. Felhívtuk az áramszolgáltatót, amelynek munkatársai átmeneti megoldásként leszedték az ágakat. Megegyeztem velük, hogy ha sikerül gólyafészek-magasítót szereznem, akkor ők soron kívül felszerelik azt bármely közeli kisfeszültségű oszlopra. Izsákon találtam gólyakosarat, Molnár László természetvédelmi őrrel közösen fészekalapot építettünk, amihez a leszedett ágakat is felhasználtuk, az áramszolgáltató szakemberei pedig felszerelték az általunk kiválasztott helyre.
Udi életírta történeteinek se szeri se száma. Van, hogy öt-nyolc kilométert fut terepen egy töröttlábú nagy kócsag, vagy szárnysérült fehér gólya után, sokszor kalandos akadályokat leküzdve, mire sikerül befogni. Máskor apró, árva madárfiókát nevel nagy odafigyeléssel és türelemmel, hogy egy napon visszaengedje a természetbe. Azt mondja, ez a pillanat minden fáradozásért kárpótolja.
