Hanuka, avagy a csoda, ahogyan a zsidók megélik
– Az országot megszálló, minden addiginál kegyetlenebb és zsidógyűlölőbb szír uralkodó, Epifánesz megszentségtelenítette a zsidók szentélyét, ahol disznót áldozott. A levitákhoz tartozó Makkabi-család néhány férfitagja nemzeti felkelést indított a megszállók ellen és igen nagy túlerő ellenére kiverte a szíreket az országból. Ezt követően, a megalázott, tisztátlanná tett szentélyt újra fel kellett avatni. Ehhez meg kellett gyújtani a szentély pitvarában álló hétágú kandellábert, aminek a héber neve “Menorá”. A kandelláberbe rakott olajat rituálisan tiszta, a papok által megszentelt olajbogyóból sajtolták. Az olajbogyót olyan embereknek kellett szüretelniük, akik bizonyosan nem dolgoztak szombaton, nem fogyasztottak sertést és egyéb tisztátlan ételt, illetve nem volt köztük parázna nő vagy férfi. Mindezt a papok ellenőrizték.
A megszentelt olajbogyó-olajat a főpap által viasszal és saját személyes pecsétjével lezárt korsókban tárolták, ám a szentélyt újra birtokba vevő zsidók megdöbbenten tapasztalták, hogy a raktárban csak egyetlen, a főpap által lepecsételt olaj volt, amely csak egyetlen napra volt elegendő, márpedig a megfelelő mennyiségű új, “kóser” olaj előállításához nyolc napra volt szükség. A Menórában állandóan égni kellett a lángnak: kialvását szerencsétlenségnek tartották. Nos, a csoda abban állt, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, éppen addig, ameddig pótolni tudták a Menórába való olajat. Ezt követően a következő évben ünneppé tették ezeket a napokat, hogy hálát mondjanak Istennek. A gyertyák gyújtása miatt ez a fény ünnepe, vagyis a hanuka – tudtuk meg a történésztől.
Gábor Péter arról is beszámolt, hogy az az eredetileg sokkal feszesebb szokásokat valló zsidóság életébe láthatatlanul is belecsordogált a keresztény vallásra jellemző ajándékozás. A zsidóság és a kereszténység együttélésének évszázadaiban a középkorban kialakult az a szokás, hogy a karácsonyi ajándékozás mintájára hanukára ajándékot kapjanak a zsidó gyermekek, hogy ők se maradjanak ki ebből az örömből.
De nemcsak a zsidók vettek át a keresztényektől hagyományokat, hanem fordítva is. A hanuka legmeghatározóbb étele a fánk, amelyet ehetnek töltötten, vagy töltetlenül. A fánkot olajban kell kisütni, így tisztelegnek az ősi, hagyományaikat megmentő csodaolaj előtt. A keresztény kultúrában a fánk a farsang közkedvelt étele.
A fény szeretete ugyancsak megjelenik mindkét vallásban. A keresztényeknél ez jelenik meg a karácsonyt megelőző adventi időszakban meggyújtott gyertyák rituáléjában, amikor advent négy vasárnapján egy-egy gyertyát gyújtanak meg. Ezzel szemben a zsidók a hanuka nyolc napja alatt egyre több mécsest égetnek folyamatosan a Hanukián, amely egy nyolc plusz egy ágú Menórára emlékeztető gyertyatartó.
Budapesten néhány éve közös, nyilvános Hanukia-gyújtást is szerveznek, ezzel is jobban megismertetve a vallásukat más felekezetbe járó emberekkel – tudtuk meg a vallástörténésztől.
V. B.
