Út a hajléktalanszállóra és vissza
Imre Félegyházán él. Jelenleg a hajléktalanszálló lakója, reggelente munkába jár, éjszakánként pedig egy szebb jövőről álmodik. Megtisztelte lapunkat azzal, hogy – teljes nevét titokban tartva – elmesélte történetét.
A boldog családi élet rendezett anyagiakkal társult, a szerelemből kötött házasságot egy lánygyermek születése is megkoronázta. Imre élete rendes, hétköznapi sorsnak indult. A kihívás néhány év után, felesége két spontán vetélésével érkezett meg. Az asszony nem tudta feldolgozni a veszteséget: egyre mélyebb és mélyebb depresszióba süllyedt, amit gyógyszer- és alkoholfüggősége árnyalt tovább. Nem volt többé megállás a lejtőn: leszázalékolták, elhanyagolta családját, az evés rabja lett… Imre próbált helytállni a munkahelyén és az otthoni teendőkben is, de ez egyre nehezebben ment. A súlyosbodó anyagi problémákat végsőkig fokozta az asszony új függősége: internetes vásárlásainak már a családi ingóságok és ingatlan is az áldozatává vált. Ekkor döntött úgy Imre, hogy kilép a romboló kapcsolatból. S mert nem volt hová mennie, a hajléktalanszállóra költözött.
Jelenleg is zajlik a válás, de az asszony lakcímét nem ismerve lassan haladnak a hivatalos dolgok. Imre egy félegyházi intézmény karbantartó gondnokaként a hajléktalanszálló fizetős szobáját veszi igénybe. Mint mondja, a körülményekhez képest jól él, nem kell nélkülöznie semmiben. Már alig várja a karácsonyt, amit mindennél jobban szeretett lányáékkal tölt majd. Reményteljes szívvel tekint az új esztendő elé is, amely talán teljesíti legfőbb vágyát: egy saját albérletet.
V. B.
