A 100 éves Ilonka néni használja ugyan a botot, de leginkább csak sétapálcának

Nagy Istvánné fia és felesége társaságában fogadta a város köszöntését 100. születésnapján. Örömmel mutatta Balla László alpolgármesternek – az emléklap és a virágcsokor átvétele után azt a fényképalbumot is, amely sok évtized emlékét őrzi. Az örök fiatalság titkáról annyit árult el, hogy soha nem szabad idegeskedni. Békességben kell élni mindenkivel, és elfogadni olyannak, amilyen. Barátnője mindig sok volt, és van a mai napig, szívesen haverkodik a fiatalokkal is, ez életerőt ad neki. Kártyázni is szeret. Gyakran összejönnek a barátnőkkel és olyankor előkerül a römipakli.

Irénke néni élettörténetéről így mesélt: –1918. december 14-én születtem a bácskai Mélykúton. Szüleimnek a vendéglőn kívül egyéb vállalkozásai is voltak. Gondtalan gyermekkorom és fiatalságom volt. A polgári iskola elvégzése után a háztartásban vettem részt, majd 1938-ban férjhez mentem Nagy Istvánhoz, a mélykúti öregmajori tanítóhoz. 1944-ig két gyermekkel családban étünk, amíg augusztusban férjemet behívták katonának. Október elején a tiszántúli harcokban életét vesztette. 1945-ben a szolgálati lakást leadtam, gyermekeimmel szüleimhez költöztünk és a vendéglőben dolgoztam.

Mélykút község a déli határsávba esett. A politika diktálta, hogy Tito-szimpatizánsok címen módos családokat kell kitelepíteni. Szüleimet is elhurcolták a Hortobágyra, embertelen körülmények között laktak és dolgoztak. Három és fél év után szabadultak. A házat, földet, minden ingóságot államosítottak. A lakásunkat lepecsételték, a 10 éves lányommal és 8 éves fiammal utcára kerültünk. Anyai nagynéném befogadott minket. Vidékre jártam dolgozni, a szakmári gazdaságba, majd a Kalocsai Tangazdaságba anyagkönyvelő, statisztikus munkakörbe. Hétvégeken jártam Jánoshalmára gyerekeimhez. Akkor már szüleim gondoskodtak róluk.

1956 májusában kerültem Kiskunfélegyházára, a Szíjártó-féle gépgyárba anyagkönyvelőnek, majd a könyvelés utókalkulációs osztályán dolgoztam 1980-ig az átnevezett Április 4. Vegyipari Műveknél. Innen mentem nyugdíjba. Ez után 18 évig közös képviselője voltam annak a társasháznak, ahol laktam. 2017-től lányomnál élek, mert már idős koromban nehéz a háztartást vezetni. Boldog vagyok kis családommal.

Kövessen minket a Facebookon is!