A keresztény üldözöttekért tartottak megemlékezést
Képgaléria
Gyenes Attila így szólt a megemlékezés résztvevőihez: – Álljunk ki üldözött keresztény testvéreink mellett! Hol is tehetnénk ezt meg a legméltóbban, mint itt, a Magyarok Nagyasszonya szobránál. Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép, és az egyház vezetése, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. Ha baj van, Máriához fordulhatunk. Ezt bizonyítja népünk, hitünk, vallásunk fennmaradása itt a Kárpát-medencében.
A világon sok helyen üldözik hitük miatt testvéreinket. Sokan életüket áldozzák keresztény hitükért. Fel lehet tenni a kérdést, hogy itt Európában, Magyarországon üldözik-e a keresztényeket? Én úgy gondolom, hogy hazánkban olyan időket élünk, amikor nem kell félnünk hitvallásunk miatt. De nem volt mindig így, és ezt felejtenünk nem szabad.
1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjel, 61 évvel ezelőtt borzalmas dolgok történtek. Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébánia ablakán azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyította, hogy gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták meg az adott címen, ott pedig harminckét késszúrással megölték. A boncolási jegyzőkönyvből az tis tudjuk, hogy a nyelvcsont és gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni. A sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára és megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Tehát nem csak megölni, hanem meggyalázni is akarták.
Ez csak egy példa a közelmúltból. Bízunk abban, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, és ilyen idők nem köszönthetnek ránk. Mit tehetünk üldözött testvéreinkért napjainkban itt Kiskunfélegyházán? Imát mondunk, és kérjük a Magyarok Nagyasszonyát, hogy vegye pártfogásába üldözött keresztény testvéreinket – zárta gondolatait Gyenes Attila.
A megemlékezések és a közös ima után a jelenlévők elhelyezték koszorúikat mécseseiket a Magyarok Nagyasszonya szoboránál.
s. r.
Fotó: Fantoly Márton
