Hogyan ne használjuk fel a válás során a gyermekeinket?
A legfontosabb, hogy gyermeknek biztonságérzetet biztosítson a kialakult helyzet
Szappanos Tünde pszichológus szerint, a gyerek számára a család szétesése a biztonság elvesztését jelentheti, és azért, hogy ez a biztonság minél kevésbé és minél kisebb mértékben inogjon meg, a szülőkre nagy terhet ró. Az új alapokat ezért szükséges minél hamarabb tisztázni és teret adni a gyerek számára – legyen bármilyen kicsi is – a kérdéseknek. A neki megfelelő minőségű és mennyiségű választ meg kell adni annak érdekében, hogy könnyebben át tudja vészelni a nehézségeket.
Természetes, hogy a gyerek hangulata kibillen, zaklatottabbá, vagy éppen zárkózottabbá válik, szokatlan viselkedést, tüneteket produkál, ha iskolás, romolhat a teljesítménye, hiszen el kell gyászolnia a család szétesését. Eközben a felnőttek is, a szülei, akitől a támogatást várhatja érzelmileg labilisabb állapotban lehetnek. Türelemmel és érett viselkedéssel ez az időszak könnyíthető. Nem jó, ha úgy viselkednek ilyenkor a szülők, mintha mindig is gyűlölték volna egymást. Nem igazán segíti a hosszú bírósági folyamat, a nehéz egyezkedés a negatív érzések háttrébe szorulását. Egyre inkább a gyűlölet, esetleg a bosszú, a negatívumok keresése kerülhet előtérbe, a megegyezés, az új működés megtalálása helyett. A düh, harag, akár a gyűlölet is természetes érzés lehet, de tudatosításával ennek ereje kezelhető mértékre csökkenthető.
A fájdalmas, negatív szakaszt kell minél előbb lezárni, és a jövőre koncentrálni, valamint a régi pozitív talajt megtalálni. Elő lehet venni a régi, szép emlékeket, fotókat, történeteket, hogyan történt a gyerekvárás, a korábbi karácsonyok, ünnepek, a nyaralások, a szép emlékek felidézése a gyerekek számára talán még fontosabb ebben a zaklatott időszakban – vázolta a pszichológus.
A szilárd alapok lefektetése elengedhetetlen, így a gyermek bizalma is megalapozottá válik
Kérdezni fog – fájni fog. Lehet együtt sírni, de nem szabad rázúdítani többet annál, mint amire kíváncsi, vagy amit életkora alapján elbír. Legfontosabb talán nyíltan kommunikálni és addig válaszolni a kérdésekre, melyek a gyerek felől érkeznek, amíg ő azt igényli. Nagyon sok gyerek érez bűntudatot ilyenkor, nem érti mit történik körülötte és ha nem kap magyarázatot, akkor magára marad a saját negatív fantáziájával, ami extrém mértékű szorongáshoz is vezethet. Ezért már a kezdetektől fogva ki kell mondani számára, hogy mi zajlik. Hogy anya és apa miért ideges, és mi várható a későbbiekben.
Érett felnőttként a saját fájdalmat kell háttérbe szorítani, felülemelkedni rajta, és a gyerekét enyhíteni azzal, hogy érthetővé tesszük a helyzetet számára.
A jövőben kialakítandó megfelelő működés érdekében szükséges a konkrétumokat tisztázni, akár igen részletesen. Hol lakik majd apa, mikor találkoznak majd, hol lesz az új ágya, mit vihet majd magával, felhívhatja-e anyát, ha apával tölti az időt és fordítva. A helyzetek átgondolása egy jól kezelt válás során a szülők közös feladata kell, hogy legyen és a gyerekek igényeit kell ebben előtérbe helyezni. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy a szülők ismerjék a gyerekeiket és felkészüljenek ez alapján a közös problémamegoldásra.
Alapvető, hogy a gyerek értse és érezze, hogy anya és apa őt szeretni fogja. Fontos, hogy érezze a bizalmat, hiszen a külvilág felé ő sem fog bizalmat érezni, ha azt tapasztalja közvetlen környezetében, hogy a szülei sem bíznak egymásban. Ennek érdekében el kell kerülni a faggatózást arról, hogy mit csinált a láthatások alkalmával. El kell fogadni, hogy a gyerek undok, vagy kezelhetetlen, amikor visszajön. Ez bármilyen meglepő, pozitívumként is értelmezhető, amíg nem válik szélsőségessé – tudtuk meg Szappanos Tünde gyermekpszichológustól. A gyerek azzal a szülővel tud és mer undok és kibírhatatlan lenni általában, kiben bízik. Tudja, hogy akkor is szeretik, ha így viselkedik. Türelemre van szüksége, kivárásra, hogy lecsendesedjen, hogy újra visszazökkenjen a megszokott szabályokba. Elmondható számára, hogy kíváncsi a szülő arra, hogy mi történt a másik félnél, de adni kell időt a gyereknek, hogy ő számoljon be és annyiról, amiről szeretne. Ennek kialakítható egy új rutinja, például a visszaérkezés utáni közös vacsorán elmondhatja mindenki, hogy vele mi történt. Az a szülő, aki éppen gyerekmentes hétvégét töltött, jó példával állhat elő, ha ő is elmeséli, hogy mivel töltötte a napját.
A „lojalitás-konfliktus” nagyon jellemző elvált szülők gyerekeinél. Őrlődnek a két szülő között, nem merik felvállalni, hogy ők annak ellenére pl., hogy az édesanyjuk nem szereti már a gyerek apját, ők ugyanúgy ragaszkodnak az édesapjukhoz. Bűntudatot élhetnek át ilyenkor, mert azt érzik, hogy az édesanyjukat bántja az, ha mernek egyáltalán pozitívan érezni az apukájukkal kapcsolatban.
Mi a teendő, ha új kapcsolat bontakozik ki valamelyik szülőnél?
Újabb probléma lehet, ha az elvált feleknek új kapcsolata lesz. Ilyenkor különösen fontos fokozatosan segíteni az alkalmazkodást, fokozatosan bevezetni az új helyzetet. És különösen fontos elfogadni a gyerek negatív érzelmeit, akár azon törekvéseit, hogy helyre szeretné állítani a régi családot. Ahhoz még csak-csak alkalmazkodnak, hogy máshogy tartják majd a kapcsolatot a távollévő szülővel, de különösen nehéz lehet elfogadni, hogy más nő, vagy férfi lép színre. Ne erőltessük a kapcsolatot, adjunk lehetőséget a kérdésekre, az érzések kifejezésére. Ha időt kapnak a gyerekek és minden résztvevő közös igénye, hogy működjön a helyzet, akkor a hullámvölgyek után kisimulhatnak a mindennapok.
Ideális esetben észrevétlenül kialakulhatnak a jó működést segítő új szabályok, közös megegyezések, napirendek, rutinok. Ehhez azonban együttműködésre, megértésre és türelemre van szükség.
Néhány tanácsot javasol a szakember a könnyebb feldolgozáshoz:
- Engedjük meg, hogy a gyerek szeresse a másik szülőt is, legyünk büszkék arra, hogy fennmaradt a pozitív kapcsolat. Ezért ne szidalmazzuk a másikat a gyerek előtt.
- Ne faggassuk hazaérkezéskor, hogy mi történt vele a „másiknál”, legyen ez természetes, hogy lesznek külön történeteik.
- Ne használjuk a gyereket érzelmi támasznak, fegyvernek, informátornak a másik szülő ellen.
- Ne véleményezzük negatívan az új partnert sem, jó mintát adunk akkor, ha azt közvetítjük, hogy az élet természetes része, hogy új párt talál egy felnőtt. Segítsük itt is az alkalmazkodást.
- Működjünk együtt az új napirend, szabályok kialakításában.
- Minél több elvet, szabályt tisztázzunk közösen. Legyen a lehető legtöbb dolog kimondott, konkrét.
V. B.
