Kókai Ferenc emlékére
1951. június 18-án, Kalocsán született. Tanulmányait Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdte. 1965 és 1969 között a Szántó Kovács János Szakközépiskolába járt és ott tett szakérettségi vizsgát. 1974-ben házasságot kötött Csontos Mariannal, akivel élete végéig tartó boldog házasságban éltek. Tamás fia és Mariann lánya két fiú és két lány unokával ajándékozta meg, akiknek boldog nagypapája volt.
Labdarúgó pályafutását 1961-ben kezdte meg a Kiskunfélegyházi Vasutas Reménység úttörőcsapatába történő leigazolásával. Később, kiemelkedő futballtudásának köszönhetően a serdülő és az ifjúsági megyei válogatottaknak állandó tagjaként ért el sikereket. 1968-ban az akkori Kiskunfélegyházi Vasas NB II-es csapatában 17 évesen, 2200 néző előtt a Debreceni Vasutas elleni 2:0-s győzelmet elérő gárdában szerepelt.
Végig kezdő tagja volt 1968-1969-ben a Kiskunfélegyházi Vasas NB II. labdarúgócsapatának. 1969 őszén került a Kecskeméti Dózsa NB I B-hez. 1970-ben kezdődött kétéves sorkatonai szolgálata, ahol a Honvéd Kun Béla NB III-at erősítette. Leszerelését követően az NB I. B-s Kecskeméti Dózsához került vissza. Az általában 4-5 ezer néző előtt lejátszott mérkőzéseken a csapat kezdő tagjaként újabb sikereket ért el. 1972-ben a Kecskeméti SC átszervezés után a második vonalat képviselő NB III. csoportjába került. 1978-ban Kiskunfélegyházán a Honvéd Kun Béla SE-vel az NB III-as osztályozón szerepelt.
Aktív labdarúgóként még 1978 végén Labdarúgó Edzői Oklevelet szerzett. A kiskunfélegyházi szövetkezet felnőtt labdarúgójaként és az ifjúsági csapat edzőjeként országos hírnevet szerzett városunknak fia, Kókai Tamás által, aki 1991-ben az országos döntőbe juttatta Bács-Kiskun megye labdarúgócsapatát. Edzői pályafutása során jelentős sikereket ért el az ifjúsági csapatoknál (Honvéd Kun Béla, Szövetkezet, KTK).
A felnőttek edzőjeként kiváló munkát végzett a Kiskunfélegyházi TK, Tiszaalpár és Kiskunmajsa együtteseinél. Jó emberi, sportemberi és nagy szeretetet adó tulajdonságaival példamutató családfő és nagyapa volt, aki nagy veszteség mindannyiunk számára.
