Egy nagy beruházás kulisszatitkai
Teljes átalakulás előtt a Hősök Parkja
Jót, s jól
A főtéren látható bontások oka például az új közművek: a közvilágítási és elektromos kábelek, a vízvezeték, a csapadékvíz és a szennyvízcsatorna kiépítése. Az áramszolgáltató munkatársai a terv szerinti közvilágítás kábeleit helyezik el, ugyanis az átépült főtéren a jelenlegi állapothoz képest teljesen új helyre kerülnek a közvilágítási lámpák.
Újdonság lesz, hogy kiépített áramvételi lehetőség könnyíti meg a jövőbeli nagyrendezvények megtartását, szemben az eddigi gyakorlattal, amikor felszíni vezetékekkel kellett ezt megoldani. Mert, ha már úgyis bontunk és építünk, miért ne gondolnánk az ünnepekre, eseményekre, koncertekre, amelyeknek fontos helyszíne lesz az újjáépült belváros, a pavilonokra, amelyeknél annyi örömteli nyáresti és adventi órát fogunk eltölteni! Miért ne teremtenénk meg az alapját a modern gépészeti és technológiai megoldásoknak!
Arról talán mindenki hallott már, hogy az új főteret csobogók, szökőkutak fogják színesíteni. A kivitelező cég már ezekhez építi a vízvezetéket és a vízvételi helyeket. Olyan idejétmúlt, pazarló gyakorlatot sikerül ezzel megszüntetni, mint amilyen a Káposzta-csobogó vízellátása volt éveken át. Egy csap megnyitásával lehetett elindítani a városi ivóvizet, amely miután végigcsorgott a köztéri alkotás felszínén, máris a csatornába került.
Vagy itt van az Európa-kút, amelynél ha bármi probléma adódott a szerelvényeknél, a javításhoz a teljes kutat le kellett bontani, egészen a talapzatig. Könnyen belátható, hogy ezek a megoldások sem nem korszerűek, sem nem gazdaságosak, és nem is környezetbarátok. Ezzel szemben a megújult főtéren minden csobogó és szökőkút vízvisszaforgató rendszerrel lesz ellátva, és csupán egy tartálynyi vízre lesz szükség a folyamatos működéshez. A szennyvíz pedig – keletkezzen az a vizes attrakcióknál vagy a rendezvényeken – a szennyvízcsatornába kerül.
Bár leggyakrabban a jövendő látványról esik szó, a háttérben megbúvó rendszerek, műszaki megoldások legalább annyira fontosak, mint az esztétikum. Ezek a feltételei annak, hogy ami most megépül, az hosszútávon fenntartható legyen. Mint például az új nyomvonalon, új burkolatokkal, új lejtéssel, új víznyelőkkel épülő csapadékvíz-csatorna, amely nélkül aligha kelhetnénk át száraz lábbal egy kiadós eső után a főtéren.
Mindezeken túl a projekttől független is zajlanak közműfejlesztések. Abból a kézenfekvő okból, hogy a hamarosan megépülő új burkolat a lehető leghosszabb ideig érintetlen maradhasson, most a közműszolgáltatók – rendkívül előrelátón – sokszor a még nem időszerű felújítási munkálatokat is elvégzik a projekt munkáihoz kapcsolódóan.
Rend a rendszerben
Az olvasói, lakossági visszajelzések tanúsága szerint a szakmai és logisztikai szempontok ismerete nélkül könnyen juthatunk téves következtetésre a fakivágások rendszerében is. Ez különösen érzékeny terület, mivel egy szép fához évtizedek kellenek. Kivágásukat – nagyon is helyesen – a közvélemény felfokozott érdeklődése kíséri. Ezért is fontos megismerni az okokat és miérteket, a háttérben meghúzódó összefüggéseket.
A Zöld város projekt kapcsán összeállt „nagy rendszerben” mindennek célja és kigondolt helye, rendeltetése van. A kivágott fának is. A gallyat bezúzzák, bedarálják, majd talajjavításra, esetleg tüzelésre használják fel. Az értékesebb törzsekből fűrészáru lesz, a tuskóból tűzifa. Ennek megfelelően egy fa kivágása rendszerint több ütemben történik, hiszen az aktuális munkához szükséges gépek, eszközök, a szállítás, vagy éppen a felhasználás függvényében szervezik a munkát. És akkor még nem ejtettünk szót az olyan komoly befolyásoló tényezőkről, mint például a kedvezőtlenül esőssé, szelessé, fagyossá váló időjárás. Mindezek egyszerű okai lehetnek annak, hogy egy koronaágaitól megszabadított fa törzse egy ideig még a helyén marad, így az egyszerű szemlélődő azt hiheti, hogy „csak” megmetszették, pedig nem sokkal később ezt a fát is tuskóig kivágják.
Aztán itt van a fapótlás: logikusnak tűnne, hogy ahol fát kivágunk, ott pótolunk is. De az esetek jelentős részében ez nem így van. Egyszerűen azért, mert az adott helyen nem kell, nem lehet vagy nem célszerű fát ültetni. Mert ugye a növények a városban sem egymástól elszigetelt remeteként, hanem egymásra hatva, szoros összefonódásban, kölcsönös függésben élnek.
Felelősen a jövő iránt
Itt van például a városházával szemközti háromszög alakú tér, a DM előtti parkolóval. Itt az út szélén korábban öreg zöldjuharok voltak, amiket az új burkolat építésekor – idős koruk, és nem túl jó egészségi állapotuk ellenére – még megtartottak. Ekkor egy új mezei juhar fasort telepítettek a parkoló és a járda közé. A fafaj és az ültetési hely választása praktikus megoldás volt az adottságok figyelembevételével: békében megfér a meglévő zöldjuharral, tolerálja a ház és a másik fasor közé beszorult helyzetet, és nem tesz kárt az épületben. Csakhogy a zöldjuhar időközben elöregedett, mára maradt a korábban kompromisszumos megoldásként telepített mezei juhar. Fölülük kivágva a nagy zöld juharokat, már jól látszik, hogy amúgy sem nagy és némiképp kissé deformálódott koronájukkal „kevesek” az adott helyen. Most, a Zöld város tervezőinek ismét dönteniük kellett: alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, vagy tiszta viszonyokat teremtve, „feláldozzák” a néhány 15-20 éves mezei juhart. Az utóbbit választották. Így vált lehetővé a platánfasor kiegészítése új egyedekkel, és a régi, két kiskoronájú fasor felváltása egy, 20-25 méteres átmérőjű lombot nevelő platánfasorral.
Egymásra utalva
Van tehát, hogy áldozatot kell hozni. Máskor meg előre ismeretlen, váratlan helyzetekben szükséges helyt állni. Alig néhány hete zajlanak a Zöld város kivitelezési munkálatai, és máris adódott ilyen több is.
Például a Petőfi téren, a járda bontásakor, amikor kiderült, hogy a burkolat alatt is bazalt nagykocka-kövek vannak. Ennek megmentése plusz időt igényel, némileg átütemezve a tervezett munkamenetet. Ahogy felülírta a terveket az is, amikor a Constantinum mellett Félegyháza korábbi települési központjának temetkezési helyére bukkantak. A leletek feltárásának idejére azon a helyszínen az építési munkákat félbe kellett hagyni.
Ilyenkor indul az újratervezés. Rugalmasan, tiszteletben tartva egymás feladatát, törekvéseit, igazodva a folyton változó körülményekhez. Hiszen közös a cél, az odáig vezető úton pedig egymásra vagyunk utalva.
T. T.
