Zöld oldal – Tavaszra várva – természet ihlette félegyházi parkok

Miközben a városban már folynak a főtéri felújítási munkák keretében zajló burkolatbontások, fakivágások és metszések, közműfektetések, a háttérben már megkezdődött a kertészeti munkák előkészítése is. A tervezők a kiültetési rendszerek finom részleteinek, az alkalmazott növények körének kidolgozását végzik. Ezek a véglegesítések teremtik meg az alapját annak, hogy a kivitelező megkezdje a növények beszerzésének egyáltalán nem egyszerű munkáját. Színes, változatos, harmonikus növénykiültetés készítése kertművészi ihletettséget és gondos kivitelezői munkát igényel, amelyet feltétlen jó gazda szemléletű fenntartásnak kell kiegészítenie.

Korábban és már többször is említettük, hogy a városközponti közterek megújításának részét képezi a zöldfelületek nagyon újszerű átépítése is. Sok, úgynevezett természetközeli karaktert, hangulatot megidéző növényültetés lesz. Ezt az újfajta növényalkalmazást szeretnénk önökkel alkalomról alkalomra megosztani. Egyrészt szeretnénk azt az örömöt tovább adni, hogy valami szépet, értékeset várunk ettől a felújítástól, másrészt egy kicsit szeretnénk ezt megismertetni, bemutatni. Közkinccsé tenni, amit már megtudtunk róla, ami egészen a befejezésig fog még lépésről-lépésre finoman formálódni, és amivel kapcsolatosan még továbbra is várjuk észrevételeiket, javaslataikat.

Külföldi szakirodalmi adatokra, előadásokon elhangzottakra és megvalósult projektek képanyagára támaszkodva próbálunk fogalmat alkotni és azt képekkel illusztrálni. A képeket Noel Kingsbury, Piet Oudolf, Cassian Schmidt, Sabine Plenk és Claire Takacs munkáiból válogattuk.

Mi is hát ez az újszerűség?! Egyrészt a természetben előforduló sokféle színes virágzó évelő növény legkülönbözőbb fajtáinak nagyon gazdag alkalmazása, másrészt a finoman tagolt kiültetési mód. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy időnként nem túl kreatív szín- és formavilágú patchwork takarót és egy nagyon finom színvilágú szövetet. A korábbi nagy, homogén növényfoltokból kialakított kiültetéseket, sok kis növényfoltból kialakított finoman vibráló, a természetes fényben fürdő virágok, levelek, formák, textúrák játéka váltja fel.

Ennek a fajta kiültetésnek határozott rendszere van:

A szemet elsőre a gyakran alkalmazott magasabbra törő, vagy erősebb tömeget adó vázalkotó, szerkezetadó növények vonják magukra. Alattuk a teret könnyed textúrájú, sokszor légiesen, vagy finom szálú kitöltő növények képezik. Ezeket a földön heverő, a magasabb növények között megbúvó talajtakaró növények egészítik ki, miközben el-el szórva néhány színező növény adja meg a virágágy meghatározó színvilágát: pl. sárgás, lilás-szürkés, vagy számos különleges fényviszonyban megfogalmazódó színárnyalatot.

Ezek a kiültetések szinte kivétel nélkül felidézik egy-egy tájrészlet, természetes élőhely hangulatát. A jellemzően egyöntetű nyírt, kaszált gyepek helyett gyakran a legkülönbözőbb virágzó fűfélék között díszlő vadvirágok modern fajtáit felvonultató növényágyak gyakran a száraz, aszályos mezők világát csempészik a szemünk elé.

Persze a részletekben sok minden van elrejtve. Ezeket a kiültetéseket közelről is meg kell nézni, rá kell csodálkozni a virágokon, leveleken átsütő napfényre, a virágok formájára, finomságára. Némelyik virág látványosan vonzza a lepkéket, pillangókat. A kiültetés egyik sajátossága a gyakran alkalmazott eltérő formák használata mellett a nagyon hasonló, egymást kiegészítő színek, árnyalatok megjelenése.

Szinte mindig elmondható a nagyon határozottan megfogalmazódó színvilág és hangulat. Az embernek szinte kézzelfoghatólag olyan érzése van, hogy egy nagy rend részese, hiszen a növények mind azt az üzenetet közvetítik, hogy az egymást kiegészítő másság valamilyen nagy komplex rendnek a jól kigondolt szándéka. Itt semmi nem idegen, hanem megismerésre, befogadásra váró élmény.

A pasztelles színárnyalatok mellett sem érzi unalmasnak és egyhangúnak a virágágyakat az ember. Már-már azt kellene mondani, hogy olyan vagány kiültetések, amelyekre muszáj odafigyelni és kicsit elgondolkodni rajtuk. Itt nem lehet tovább rohanni, itt meg kell állni. Nem lehet közönyösnek maradni, itt állást kell foglalni, helyre kell kerülni.

Alig van mögöttünk a begubózó tél, már-már lépnénk bele a harsány tavaszba, miközben a színes-mozgalmas nyár is bekúszik a tudatalattinkba.

A búcsúzkodó őszről ugyan még hallani sem akarunk, de jó azt tudni, hogy ezek az ezerarcú természetközeli kis kertek minden évszakban szépek és szerethetők.

A kialakításukról, a tervezett növényekről, fenntartásukról a következő lapban számolunk be.