Épül az unokáim városa
Félegyházán nemrégiben megkezdődtek a Zöld város program beruházási munkálatai. A főtér felbontva, a piacot labirintuson át lehet megközelíteni, a platánokat visszanyesik, fákat vesznek ki, a Kossuth utcán vezetékeket helyeznek el, a Hősök Parkjában is átalakítás folyik, a parkolási lehetőségek is szűkülnek, és még sok minden változik. Szokatlan ez, és bizony sok bosszúsággal is jár. Nem a megszokott „bikajáráson” jutok el a bolthoz, hivatalhoz, vagy oda, ahol éppen dolgom van. Hallani is ezért éppen elég zsörtölődést.
Szokatlan, és őszintén néha zavaró ez számomra is, hiszen évtizedes emlékeim nyomai tűnnek el. Igaz, a legfontosabb emlékek a tervek szerint megújulnak, és ismét a város díszei lesznek, a fákat pótolják, a zöldfelület is nő, igazi közösségi terek alakulnak ki. De a megszokás, az megszokás. Magamat azzal intem türelemre, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti Félegyháza – ahol fiatalként feleségemmel, gyermekeimmel együtt végigsétáltunk és nagyon szerettünk – most új, nagyon szép arculatot ölt. És amikor majd unokáim sétálják végig, ugyanúgy szeretik és kötődnek hozzá.
Hájas Sándor