A házasság életen át tartó munka
Béla bácsi és Lenke néni 55 éve élnek boldog házasságban. Egy olyan világban, ahol a statisztikák tanúsága szerint a házasságok fele válással végződik. Kapcsolatukat két leánygyermek és négy unoka koronázta meg.
A házaspár egybehangzó véleménye szerint a hosszútávon jól működő kapcsolathoz elengedhetetlen az azonos erkölcsi értékrend, a közös világnézet és a hit megtartó ereje, de szerintük ez nem csak a házassággal kapcsolatban lényeges, hanem a munkához, a gyermekneveléshez is fontos. A kompromisszumkészségre, a konfliktusok békés kezelésére mindketten figyelmet fordítottak, és figyeltek mindkettőjük önazonosságára. Ebbe beleértik azt is, hogy a felek kiálljanak a véleményükért még akkor is, ha az nem egyezik a másikéval. Vallják, hogy egymás érveinek kölcsönös tiszteletével lehetséges közös nevezőre jutni a leghevesebb vitában is. Béla bácsi szerint ennek érdekében engedni kell mindkét félnek.
Lenke néni arra a legbüszkébb, hogy válság egyszer sem nehezítette emberöltőnyi házasságukat. Béla bácsi szerint ez csak úgy lehetséges, ha mindkét ember elkötelezi magát a házasság pártján, és valóban kitartanak egymás mellett jóban, rosszban.
A pedagógus házaspár mindig hasonló nézeteket vallott a gyermeknevelésben. Azt mondják, hogy ez az összetartó erő az unokák születésével tovább erősödött, és mára eltéphetetlen kötelékké erősödött. A szakmai siker, a hivatás iránti elköteleződés tengernyi feladathoz adott erőt és kitartást mindkét félnek, de ezt a nemes tulajdonságot elismerték és tisztelték is a másikban, támogatva, lelkesítve egymást.
Amikor 1958-ban megismerkedtek, Lenke néni még középiskolás volt, Béla bácsi pedig már ének-zenét tanított a Móra Ferenc Gimnáziumban. Az új tanár előtt be kellett mutatkozni egy énekkel, innen datálódik a szerelmük.
A zene és az ének iránti szeretet kapcsolatuk közös pontja kezdetektől. A diák-tanár viszony azonban az akkoriban szokásosnál is távolságtartóbb, fegyelmezettebb kapcsolatot kívánt meg tőlük, de ez nem okozott nehézséget számukra. Lenke néni érettségijéig kölcsönösen magázódtak, a középiskolás énekkari próbákon és iskolai szervezésű operalátogatásokon találkoztak, de kettesben töltött randevúra nem került sor. Ez csak a főiskolás évek alatt változott meg. Amikor Lenke néni Szegedre került, már eljártak színházba, operába, hazai és külföldi kirándulásokra. Mígnem ismeretségük ötödik évében összeházasodtak.
Nagyon büszkék az unokákra, és nem csak azért, mert – követve a családi vonalat – több diplomát is szereztek. De legalább ennyire tiszteletreméltó Béla bácsi fizikai és mentális frissessége, amit – így mondja – a hobbikert csinosítgatásával tart karban. A kertben minden olyan zöldség-gyümölcs megterem, ami a család igényeit kielégíti. Lenke néni eközben másik „nagy szerelmének”, a közművelődés népszerűsítésének is hódol: a nyugdíjazása óta eltelt 15 évben 10 könyvet szerkesztett.
55 év távlatában talán nem elhamarkodott a kijelentés: ez a szerelem két összeillő emberé.
V. B.
