A huszadik század egyedülálló gondolkodójának életútját mutatták be
Bibó István (1911-1979) egy valódi demokrata volt a huszadik századi Magyarországon, harmadik utas, baloldali, szociálisan érzékeny. A Nemzeti Parasztpárt politikusaként 1956-ban néhány napig államminiszteri tisztet is betöltött. Utóbbi miatt indítottak ellene 1957-58-ban eljárást, amely végén életfogytiglani börtönre ítélte a hatalom, ahonnan csak az 1963-as nagy amnesztiával szabadulhatott.
Sohasem tartotta magát sem hősnek, sem különleges embernek. Ő és a történelem egy olyan pillanatban találkoztak, amikor úgy érezte, hogy neki ki kell állni egy ügy mellett. Mindaz, ami ezután következett, azt pedig emelt fővel csinálta végig. Élete végéig sem volt megkeseredett és bánatos vagy szomorú amiatt, ami történt, hanem úgy érezte, hogy neki ez volt a kötelessége, amit akkor tennie kellett.
A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye által az ellenzéki értelmiség példaképévé vált. Életműve politikai gondolkodóként, politikusként, közéleti szereplőként valóban egyedülálló a huszadik századi magyar eszme- és politikatörténetben – derült ki a tárlat megnyitóján.
s. r.