Elégedetten az élettel
Pál Feri atya nem csak felszentelt pap, hanem mentálhigiéniás szakember is. Előadásain az emberiséget foglalkoztató alapvető kérdésekre keresi a választ közönségével közösen. Ezúttal például az elégedetlen ember pszichológiája volt fókuszban, vagyis az a helyzet, amikor valaki már annak sem örül, ha mindene megvan.
Az előadó párhuzamot vont a szenvedélybetegek csillapíthatatlan vágya – ami a függőség tárgyából egyre nagyobb adagot követel – és társadalmunk jelensége, az igények folyamatos növekedése között. Mint kifejtette, ez zsákutca azért is, mert idővel saját döntéseinket is megkérdőjelezzük. Úgy például, mint Mézga Géza felesége a közkedvelt magyar rajzfilmben, aki inkább Hufnágel Pistit választotta volna, vagyis képtelen szabadulni a vajon jól döntöttem-e? kérdéstől.
Az előadáson szó esett arról is, hogy a legtöbb felnőtt hiánymotivált, ezért inkább azt keresi, hogy mi nem jó neki. Kisebb a növekedésmotiváltak aránya a világunkban, vagyis aki kibékült a döntésével és elkötelezett a véleményével kapcsolatban. Feri atya kitért arra is, hogy remélni sokszor kevés: muszáj dönteni.
Sokan tesszük fel a kérdést magunknak egy-egy nehéz helyzetben, hogy miért épp velünk történik? Ez Pál Feri atya szerint mereven énközpontú szemlélet, vagyis nem tudjuk elengedni, amit elterveztünk. Pedig néha muszáj – véli az előadó. Szerinte fontos azzal is tisztában lenni, hogy a boldogság egy folyamat, és nem állapot. Az út, amin haladunk, nehézségekkel és örömökkel szegélyezett. De ha nyitottak vagyunk szépségeire, gyönyörködtet.
V. B.
