Helyi hírek 2019. március 7. 18:00

Félegyháza polgárai szeretik és tisztelik Holló László festői örökségét

Képgaléria
Félegyháza polgárai szeretik és tisztelik Holló László festői örökségét
Kiskunfélegyháza minden évben megemlékezik jeles festőművészének, Holló Lászlónak születésnapjáról. Idén, március 6-án a Móra Ferenc Gimnáziumban kezdődött a Holló László Emléknap programja, ahol Szabó Ildikó mondott rövid méltatást. Délután a Holló-háznál elhelyezett emléktáblánál koszorúztak az alkotó munkásságát tisztelők, intézmények. A koszorúzás után a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban adták át a Holló - díjakat Rádi András festőművésznek és Feledy Balázs művészeti írónak. Ezt követően a frissen kitüntetett Rádi Adrásnak nyílt kiállítása, melyet Holló László Díjas társa dr. Feledy Balázs nyitott meg. A könyvtári programon Csányi Jószef polgármester köszöntötte a megjelenteket. Az eseményt Szeriné Bíró Ágnes, az Alapfokú Művészeti Iskola hegedűtanárának hegedűjátéka tette bensőségessé.

Csányi József polgármester a Holló László Emléknap közönségét, és a kitüntetetteket köszöntve elmondta: – Szeretett és nagyra tisztelt festőművészünk 132 éve született itt Kiskunfélegyházán, Móra Ferenc pedig 140 éve. Ők ketten nemcsak kortársak voltak, de fiatalkorukban össze – összejártak. Fennmaradt egy kedves, de sokatmondó jelenet, amikor Móra Ferenc  menyasszonyánál az ajtófélfának dőlve mesélt, majd Holló László hegedűjátékát hallgatták az összegyűlt fiatalok. Ezek a momentumok éppúgy beivódtak a fiatal festő, illetve az író életébe, mint a markáns arcú parasztemberek, vagy a napégette alföldi táj. Holló Lászlóról azt is tudjuk, hogy az édesanyját korán elvesztő kisfiút az édesapa pallérozta, s amikor a gimnázium rajztanára – Kuncz Béla – tanár úr felismerte kivételes tehetségét, segítette, támogatta őt az atyai ház is. Mint ahogyan tette azt a félegyházi tehetséges fiatalok nagy patrónusa, a kiskun kapitány felesége, Kalmár Józsefné is, akinek ösztöndíjából kitárulhatott előtte a nagyvilág.

Elindulhatott a világ akkori művészeti fővárosába, Párizsba, a fény városába, ahol találkozhatott az avantgarde forrongó világával. Ám a rácsodálkozásnál többet nem tudott, nem tudhatott nála elérni a festészet ezen forradalma.

Holló László magyarsága, hazaszeretete, vallásossága, a magyar parasztemberek iránti szeretete rendületlen területei festészetének. Élete végéig hű maradt formavilágához, tartalmához, ahhoz a festészeti kifejezésmódhoz, amit úgy hívnak összefoglalóan –„ hollói életmű”.

Holló Lászlót a városunk hivatalosai minden korban fanyalogva fogadták. Az egyszerű emberek viszont nagyon szerették, és rendkívüli módon tisztelték. Temetésekor soha nem látott tömeg kísérte utolsó útjára a Felső temetőben. Születésnapját mindenkor megünnepelte Kiskunfélegyháza, volt valami kiskun makacsság az iránta való ragaszkodásban. Debrecen sem tudta igazán a helyén kezelni, annak a maroknyi tisztelőnek a kivételével, akiknek vezetője a fogadott unoka, dr. Újvári Zoltán néprajztudós, aki ereje teljében létrehozta a Holló Kuratóriumot és a Holló- díjat, hogy a nagy festőnk örökségét tovább vigye, s átadhassa azt a későbbi nemzedékeknek.

A professzor úr szándéka szárba szökkent, a Hollói hagyatékra féltően vigyáznak Kiskunfélegyházán is, Debrecenben is, Tiszadadán is. S bár a professzor úr elment, azzal hogy Kiskunfélegyháza önkormányzata felvállalta az örökség továbbvitelét, biztosítottnak látszik, hogy még nagyon sokáig emlékezetünkben tarthatjuk Félegyházi Laci bácsiját.

Fotó: Fantoly Márton

Kövessen minket a Facebookon is!