A Darvas iskola emlékezetében örökké él Franciska néni
1956-ban az alpári „Fekete-csárda” nevet viselő iskolában lépett először katedrára, mint tanító. Talpraesettsége, szorgalma, precíz munkavégzése, gyermekszeretete gyorsan megmutatkozott, és egyértelművé tette, hogy ezen a pályán van a helye. Mindezt az is erősítette, hogy szeretett társa (majd férje) is pedagógusként dolgozott, akivel mindvégig együtt próbálták a rájuk bízott növendékeknek a legjobb nevelést, a legkorszerűbb tudást átadni úgy, hogy közben ők is tanultak, kisgyermeket neveltek. Hosszú időn keresztül tanítottak Jászszentlászlón, majd Gátéron is.
Amikor a félegyházi Darvas iskola megnyitotta kapuit, a Hevér házaspár a lakótelepre költözött, majd az intézmény tantestületének oszlopos tagjaivá váltak. Franciska néni magyar-történelem szakos tanárként tevékenykedett, de szükség esetén bármilyen területen „bevethető” volt, így sokat helyettesített, néhányszor más tantárgyakat is tanított. Nyugodt, de szigorú tanár hírében állt. Tanítványainak mindig elég magasra tette a mércét, de biztatta, segítette őket abban, hogy ezt át tudják ugrani.
1990-ben nyugdíjba vonult, de szaktudására, munkájára az iskolában továbbra is nagy szükség volt, így folytatta a tanítást. Öt tartalmas évet tevékenykedett még a gyerekek között, mielőtt megkezdte a jól megérdemelt pihenést.
Ezt az időszakot is eredményesen töltötte. Segítette gyermekeit, unokáit, rokonait; gondozta a kis virágoskertjét; látogatta a könyvtárat; megismerte a számítógép és az internet rejtelmeit. Ezen kívül figyelemmel követte hajdanvolt tanítványai, kollégái életútját, és félelmetes memóriával emlékezett minden egykori eseményre.
Most örökre elköszönt tőlünk, és magával vitte emlékeit. Csak remélni tudjuk, hogy egy olyan helyre érkezett, ahol méltó helye lesz az égi katedrán is.
Szeretettel búcsúzunk tőle, emlékét megőrizzük…
A Darvas Általános Iskola régi és jelenlegi dolgozói
